„Edmond Halley” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kékítés
46. sor:
 
== Élete ==
A [[London]] közelében fekvő (ma már Londonhoz tartozó) Haggerston községben született [[1656]]. [[október 29.|október 29]]-én (az Angliában akkor még használatban lévő [[Julián-naptár]] szerint, a mai [[Gergely-naptár]]ban ez [[november 8.|november 8]]-ának felel meg). Apja jól menő szappanfőző, üzletember és földbirtokos volt. A londoni St. Paul iskolában tanult, már gyermekkorában érdeklődött a matematika iránt. 1673-tól az [[Oxfordi Egyetem]]en (Queen’s College) tanult, azonban tanulmányait nem fejezte be. [[1676]]-ban [[Szent Ilona]] szigetére hajózott, hogy megrajzolja a déli égbolt csillagtérképét. Hazatérése után [[1678]]-ban az Angol Királyi Társaság tagjává választották. [[1682]]-ben megnősült és a ma már ugyancsak Londonhoz tartozó Islingtonban telepedett le. [[1682]]-ben Észak-Londonban saját obszervatóriumot nyitott. Tanulmányozta a földrajzi és a mágneses pólus közti különbségeket, könyvet írt a [[passzátszél|passzát]]- és [[monszun]]szelekről. [[Isaac Newton|Newton]] módszere segítségével kiszámította az [[1607]] és 1682 között észlelt 24 [[üstökös]] pályáját. [[1695]]-ben tökéletesítette a [[Gerardus Mercator|Mercator]]-féle]] térképvetületi rendszert. [[1698]]-tól két éven át a Paramour nevű hajón utazva mérte a [[Mágneses elhajlás|mágneses deklinációdeklinációt]]t és addig nem tapasztalt pontossággal térképeket állított össze az óceánokról. [[1704]]-ben az Oxfordi Egyetem kinevezte a [[geometria]] professzorának. [[1705]]-ben kiadta az üstökösökről szóló munkáját, melyben [[1758]]-ra előrejelezte az egyik üstökös visszatértét. 1720-ban királyi csillagász lett. [[Greenwich]]ben alapos megfigyeléseket végzett a [[Hold]] 18 éves ciklusban történő mozgásával kapcsolatban. Az életbiztosítás matematikai megalapozását jelentette az általa összeállított első halandósági táblázat. Greenwichben halt meg [[1742]]-ben.
 
== Munkássága ==
52. sor:
Amikor [[1673]]-ban a Queen’s College-ba érkezett, Halley már lelkes csillagász volt, aki az apja által vásárolt műszerekkel némi megfigyelési rutinra is szert tett. [[Oxford]]ba is magával vitte néhány műszerét, többek közt egy 24 láb hosszú távcsövet és egy 2 láb átmérőjű [[szextáns]]t.
 
Az akkor még egyetemi hallgató Halley 1675-ben levelezésbe kezdett a nála alig tíz évvel idősebb [[John Flamsteed]]del, akit 1675. márciusában nevezett ki [[II. Károly angol király|II. Károly király]] az újonnan létesített Greenwich-i Obszervatórium élére, első [[Astronomer Royal|Királyi Csillagásznakcsillagász]]nak. Halley beszámolt saját megfigyeléseiről, amelyek nem egyeztek egyes csillagászati táblázatok adataival, valószínűsítve, hogy a táblázatok adatai pontatlanok. Halley arra kérte Flamsteedet, hogy igazolja az ő megfigyeléseit. Ugyanazon év nyarán Halley meglátogatta Flamsteedet Londonban, és segített neki a megfigyelésekben, beleértve a június 27-én és december 21-én bekövetkezett [[holdfogyatkozás]]ok megfigyelését is.
 
Halley 1676-ban három tudományos cikket jelentetett meg, egyet a [[bolygó]]k pályáiról, egyet arról az eseményről, amikor augusztus 21-én a [[Hold]] elfedte a [[Mars (bolygó)|Mars]]ot, a harmadikat pedig egy hatalmas kiterjedésű [[napfolt]] [[1676]] nyarán történt megfigyeléséről.