„Szevasztopol ostroma (1941–1942)” változatai közötti eltérés

A német offenzíva [[1941]] szeptemberében érte el a [[Fekete-tenger]] északi partján található [[Krím-félsziget]]et. A német 11. Hadsereg és a román 3. Hadsereg [[Erich von Manstein]] vezetésével szeptember 24-án kezdte meg a félsziget meghódítását, melyet a szovjet 51. Hadsereg, és a Fekete-tengeri flotta védett. Miután a tengelyhatalmak erői kemény, ötnapos harcban áttörtek a [[Perekopi-szorosonföldszoros]]on, (egy alig 6 kilométer széles földsáv, mely összeköti a félszigetet a szárazfölddel) behatoltak a félsziget belsejébe. [[október 18.|Október 18-án]] újultak ki a harcok, mindkét oldalon komoly veszteségekkel. A szovjet védelem tíz nap alatt összeomlott, a németek [[november 16.|november 16-ára]] [[Szevasztopol]] kivételével az egész félszigetet elfoglalták. Von Manstein jelentése szerint a német hadsereg 100 000 foglyot ejtett, és körülbelül 700 ágyút zsákmányolt, míg a szovjet források összesen 70 000-es veszteségről számolnak be (beleértve a halottakat és a sebesülteket is). Feltehetően a szovjet sereg halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban kicsit több, mint 100 000 főt vesztett, de a német veszteségek is súlyosak voltak.

A kudarc után von Manstein elállt a déli támadásoktól és ismét északra csoportosította át erőit. A németek ezután felkészültek a város ágyúzására, számos nehézágyút rendeltek a térségbe, közülük is a legnagyobbat, a [[Schwerer Gustav]] nehéz mozsárágyút, mely 80080 mmcm-es és 7 tonnás lövedékét 12 kilométer távolságból juttatta célba. A tengelyhatalmak tüzérsége és légiereje 5 napig bombázta [[Szevasztopol]]t, egyes források szerint mérges gázt is bevetettek, hogy a szovjet katonákat kifüstöljék a bunkereikből.

[[1941]]. [[december 26.|december 26-án]] és [[december 30.|30]]-án a Vörös Hadsereg körülbelül 40 000 embert tett partra [[Kercs]], illetve [[Feodoszija]] közelében. A tengelyhatalmak második szevasztopoli rohamának összeomlása után ezeket az erőket megerősítették, és a partraszállást követő kezdeti sikerek után felbátorodott szovjet tisztek úgy döntöttek, a perekopi szorosPerekopi-földszoros felé nyomulnak előre és csapdába ejtik a félszigeten lévő német–román erőket.

[[május 8.|Május 8-án]] a 11. Hadsereg megindította offenzíváját, melynek célja a szovjet erők ismételt kiszorítása volt a félszigetről, majd a [[Szevasztopol]] elleni újabb támadás megindítása volt. A szovjeteknek 17 gyalogos hadosztályuk volt, néhány kiegészítő dandárral, míg a német-román erők 7 gyalogsági hadosztályt és egy páncéloshadosztályt vonultattak fel (megjegyzendő, hogy a német hadseregszervezés ekkor még több katonát rendelt egy hadosztályba, mint a szovjet, így ez nem mutatja a seregek egymáshoz képesti erejét). A tengelyhatalmak erőinek körülbelül egyharmadát adták a román csapatok. A németek északon megtévesztő támadásokat indítottak, majd a front déli felén törtek át, tovább üldözve az ellenséget a kercsi Kercsi-szorosig. [[1942]] [[május 18.|május 18-án]] a szovjet csapatok megadták magukat, a német jelentések szerint csak hadifoglyokban 170.000 fős veszteséget okoztak a félsziget megtisztításáért folytatott hadjáratban.

Miután ismét megtisztították a félszigetet, a németek figyelme ismét [[Szevasztopol]] felé fordult. Von Manstein a város bombázásáhozlövetéséhez megkapta a legnagyobb ágyúkat, amiket addig építettek. Számos normál méretű ágyú mellett ismét működésbe lépett a ''Gustav'' nehézágyú és a 60060 mmcm-es ''Mörser Karl'' nevű mozsárágyú is.

[[május 21.|Május 21-étől]] a németek ismét bombáznilőni kezdték a várost. [[június 2.|Június 2-án]] általános bombázásba kezdtek a [[Luftwaffe]] 4. Légiflottája [[Wolfram von Richthofen]] irányítása alatt számos taktikai bombázó akciót hajtott végre. Öt napig folytatódott a tüzérségi előkészítés, ezután került sor a másodlagos védelmi állások lerohanására.

A tengelyhatalmak csapatai a sikert mégsem ezen a fronton érték el. A Szapun-vonal északi oldalán a 30. hadtest, melyet megerősítettek az 54. hadtest egy részével, áttörte a szovjet állásokat. A déli oldalon, melyet a szovjetek tévesen a vonal közepe elleni támadásnak véltek, német és román egységek szintén átjutottak a Szapun-vonalon. Bár mindkét végén áttörték, a szovjetek még kitarthattak volna az állásaikban, de kifogytak a lőszerből. Petrov nyugat felé, [[Kherszonészosz (krími polisz)|HerszoneszHerszonyesz]], ókori görög gyarmatváros irányába vonult vissza, hogy újabb ellátmányt vehessen magához, ide akarta a végső ellenállást összpontosítani.

Ahogy a 11. Hadsereg közeledett, [[Sztálin]] személyes utasítása szerint minden magas rangú tisztet evakuálni kellett a gyűrűből tengeralattjárón. [[Filipp Szergejevics Oktyabrszkij|Oktyabrszkij]] és [[Ivan Jefimovics Petrov|Petrov]] az utolsó pillanatban menekültek el. A város az [[inkerman]]i magaslatokononmagaslatokon elszenvedett vereség után esett el [[1942]] [[június 29.|június 29-én]]. Egy könnyűcirkáló, négy romboló, négy szállítóhajó és két tengeralattjáró került a németek kezére. A szovjet katonák, akik a városban rekedtek, még azután is folytatták a harcot, hogy az erődítményeiket darabokra szaggatta a német tüzérségi tűz. A füst, mely egyesek szerint mérgező volt, az orosz csapatokat a nyílt utcára kergette, ahol a harckocsik áldozatai lettek. Még ezzel a rendkívüli támogatással is huszonhét napba tellett a németeknek, míg teljesen elfoglalták a várost. [[1942]] [[július 4.|július 4-én]] elesett KerszoneszHerszonyesz, és [[Szevasztopol]] biztosítva volt. Hitler a jó híreket hallva telefonon Mansteint „Szevasztopol meghódítójának” nevezte, és Marsallátábornaggyá léptette elő. Bár a városban harcok hivatalosan véget értek, a "tisztogatás" késő őszig dúlt, újabb áldozatokat követelve.

MegintcsakMegint csak Manstein jelentése szerint a németek vesztesége 24 000 fő, ami alacsonynak tűnhet, azonban a jelentés nem tartalmazza a román veszteségeket, pedig a románok keményen harcoltak a város alatt és nélkülözhetetlen segítséget jelentettek a német erőknek.