„Nánási Zoltán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
Középiskoláit Nagyváradon végezte (1953), a [[Bolyai Tudományegyetem]]en szerzett történelem szakos tanári oklevelet. 1958-89 között [[Székelyhíd]]on, 1990-94 között [[Érmihályfalva|Érmihályfalván]] középiskolai tanár; 1962-75 között a [[székelyhíd]]i múzeum munkatársa is.
== Munkássága ==
Első cikkeit a nagyváradi [[Fáklya (napilap)|Fáklya]] közölte (1959); gazdasági, társadalmi, művelődési tárgyú írásait emellett a [[Falvak Népe|Falvak Dolgozó Népe]], a [[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]], a [[Bihari Napló]] (a Fáklya melléklete), a ''Crişana'', 1992 után az ''Érmihályfalvi Figyelő'' és a ''Székelyhídi Hírlap'' is; előbbinek szerkesztőbizottsági tagja is 1997-től.
9 ⟶ 11 sor:
Régészeti és helytörténeti tárgyú dolgozatait az [[érkörtvélyes]]i késő-Hallstadt-kori temetkezésekről (1969) és az ottani [[kelták|kelta]] temető leleteiről (1973), a székelyhídi neolitikus sírról (1971), a [[Körösök|Körös]]-völgye neolitikus festett [[kerámia|kerámiás]] műveltségéről (1972), a gyetényi kerámialeletről (1972) az ''Acta Muzei Napocensis'', a nagyváradi ''Crisia'', az ''Acta Muzei Porolissensis'', a ''Studii şi Cercetări de istorie veche'' c. szakfolyóiratokban, a ''Studii şi comunicări'', Satu Mare (1969, 1972), a ''Centenar Muzeal Orădean'' (1972) c. kötetekben közölte, ez utóbbi kötetben bemutatta az Ér-völgye történelmi múzeumát, a Crisiában Wilhelm J. Máriával együtt tanulmányt közölt a ''Székelyhídi Hírlapról'' (1981).
Jelentősebb magyar nyelvű közleményei: ''Ottományi műveltség az Ökörvárban'' ([[Falvak Népe|Falvak Dolgozó Népe]], 1971. október 27.); ''Tudományos értékű pénzlelet [[Székelyhíd]]on'' (uo. 1972. április 19.); ''A múlt emlékei az [[Érmellék]]en'' (Bihari Napló 1973/4); ''[[II. Rákóczi Ferenc]]re emlékezünk'' ([[Fáklya (napilap)|Fáklya]], 1976. március 27.). A ''Székelyhídi Hírlapban'' 1996. január 10-től sorozata jelent meg ''Székelyhíd története'' címmel, az ''Érmihályfalvi Figyelőben'' pedig 1997 áprilisától ''[[Érmihályfalva]] jeles polgárai'' címmel; ez utóbbiban emlékezett meg többek között [[Andrássy Ernő]]ről,<ref>Nánási Zoltán: Dr. Andrássy Ernő az Érmellék utolsó polihisztora. Közreadta a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság etc., 2003. 95 p.</ref>
a [[Sass Kálmán]]-perben elítélt orvosról, akinek elkobzott régészeti és helytörténeti gyűjteménye vált a székelyhídi múzeum alapjává. Gede Ildikó és Kárászi Éva Zsuzsanna közreműködésével ''Érmihályfalva'' monográfiát írt.<ref>Nánási Zoltán: Székelyhíd történeti monográfiája. Székelyhíd : Pro Székelyhíd Egyesület, 2009. 363 p. ill.</ref>
| |||