„Roberto Rossellini” változatai közötti eltérés

A háború után készült első filmjeinek középpontjában az emberi szenvedés állt. Igaz ez a Róma nyílt város utáni első filmjére, a ''Paisá''ra is ([[1946]]), amely hat dokumentarista epizódon keresztül követi a szövetséges csapatok előrenyomulását [[Szicília]] felől [[Nápoly]]on és Rómán át a [[Pó]] deltájáig. A rendező elsősorban az olasz emberek és az amerikaiak katonák, a különböző világszemléletek és kultúrák találkozásának akart emléket állítani. Rossellini hőse ebben a filmben is a mindennapi ember, legyen az partraszálló amerikai katona vagy római kurtizán.

A Paisá forgatásán [[FeredicoFederico Fellini]] is dolgozott. Így emlékezett vissza Rossellinire: ''"Tiszta szemmel hagyatkozott rá a valóság ellentmondásaira, természetes módon kapta el a távolságtartó közöny és a félszeg odaadás közti nehezen kitapintható és könnyen összetéveszthető pontot, s ez tette lehetővé, hogy a valóságot a maga teljességében fogja meg és rögzítse, egyszerre lásson kívülről és belülről, fényképezze a levegőt a dolgok körül, fedje fel az élet megragadhatatlan, titkos, mágikus lényegét".'' <ref>Federico Fellini, Mesterségem a film ISBN 963-2820-59-2</ref>

A háborús trilógia harmadik darabja a [[Berlin]]ben játszódó ''Németország, nulla év'' ([[1947]]). A film főhőse egy gyerek a porrá rombolt [[Németország]]ban. Rossellini ebben a filmjében is a szenvedést (a németek szenvedését) mutatja be, nem pedig a gátlástalan ellenség földjét.