|
[[Fájl:Darwin-pintyek.jpg|thumb|right|250px|A Darwin-pintyek, mint az adaptíiv radiáció klasszikus példái]]
Az adaptív radiáció makroevolúciós folyamat. '''Adaptív radiáció'''nak (azaz alkalmazkodó szétterjedésnek) nevezzük azt a jelenséget, mikor az [[evolúció]] során egyetlen fajból egy egész sor különböző faj keletkezik, egymással párhuzamosan, evolúciós léptékben rövid idő alatt (tizezertőltízezertől néhány millió évig) alatt. A folyamat magyarázataoka az ökológiai specializáció, a fajképződések révén: egy sor különböző [[ökológiai fülke|ökológiai fülkét]] (niche-t) egyetlen [[populáció]] leszármazottai foglalnak el, és eközben új fajok alakulnak ki belőlük. A fajképződésekfajképződés útja a [[természetes kiválasztódássalkiválasztódás]], szelekcióval menneka végbeszelekció.
AzKedvező körülmények között az élőlények populációi exponenciálisexponenciálisan növekedésre képeseknövekedhetnek. Az egyedszám növekedésének idővel határt szabnak a környezeti korlátok (pl. táplálék, hely, természetes ellenségek) határt szabnak, ígybehatárolva a növekedés szabályozódiknövekedést. HaAmikor viszont vannak még vannak meghódítható élőhelyek, akkor az egyedek szétszóródnak. Ha az élőhelyek különböznek, akkor megfelelő öröklődő változatok jelenlétében természetes szelekció zajlik, és aA populációkban az aktuális élőhelyhez leginkább alkalmazkodott génváltozatok (allélek) terjednek el, azaz végbemegy: az új élőhelyet meghódított [[populáció]] alkalmazkodása új környezethezkörnyezetéhez való alkalmazkodása,az [[adaptációjaadaptáció]]. Ennek legegyszerűbb és, [[Charles Darwin]] [[Galapagos-szigetek|galapagosi]] [[földipinty]]ei óta a legjobban tanulmányozott esete a földrajzi izoláció következtében létrejövőokozta adaptív radiáció. Az izoláció jelentőségét először [[David Lack]] fejtette ki egy [[1953]]-as [[Scientific American]] -cikkben, amibenamelyben a Darwin-pintyek mellett a [[hawaii gyapjasmadarak]]at'' (Drepanidinae)'' vizsgálta, különösképpen a [[sarlós félcsőrű]]t ''(Hemignathus procerus)''. KövetkeztetéseMegállapította, szerint a szigetlakó életmódú fajok zöme produkáljahogy az ''adaptív radiáció'' jelenségéta legtöbb szigetlakó fajra jellemző. EzenErre az evolúciós eseménysorra ma már sok példapéldát ismeretesismerünk a [[Viktória-tó (Afrika)|Viktória-tó]] halaitól kezdve az emlősfogazatonemlősök fogazatán megjelenő negyedik csúcsig.
Egy faj egyedeinek elvándorlása nagy mértékbenjelentősen növelheti azannak elterjedési területetterületét, így idővel az egyedek egymástól többé-kevésbé elhatárolt populációkat hozhatnakalakulhatnak létreki. Egy-egyAz egymástól távol élő populáció alkalmazkodásátpopulációk más-más környezeti hatáshatásokhoz irányíthatjaalkalmazkodnak, így azok evolúciósevolúciójuk fejlődésekülönböző különbözővéirányt válhatvehet.Ez főleg akkor következhet be, ha valamilyen ok miatt (pl. egy új folyó megjelenése, vagy autópálya építése) csökkenti vagy lehetetlenné teszi a populációk közöttikölcsönhatását, kölcsönhatást.ezért Ígyazok egyregénkészlete nagyobbmind különbségkülönbözőbbé keletkezikválik. aA populációk genetikai összetétele között. Egykülönböző területilegterületeken és élőhelyilegélőhelyeken ismegtelepedett elkülönülő populációban jól láthatópopulációk [[fenotípus]]beliai különbségekegyre keletkeznek.különbözőbbek Azlesznek — az ilyen, egymástól jól megkülönböztethető populációcsoportokat nevezzük [[rassz]]oknak nevezzük. A rendszertan a földrajzi rasszokat [[alfaj]]nakoknak tekinti. Az előzőekben leírtak alapján a rasszok azért fontos populációcsoportok, mert kiindulópontjaiúj lehetnekfajok egykialakulásának újkiinduló fajpontjai kialakulásánaklehetnek. GeneteikaiGenetikai szempontból a [[faj]] ugyanis olyan szaporodási közösség, amely más hasonló szaporodási közösségekkel nem képes géneket cserélni, termékenyen kereszteződni.
{{bővebben|Darwin–pintyek}}
|
