„Adaptív radiáció” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Darwin-pintyek |
mitől makro- az adaptív radiáció? |
||
1. sor:
[[Fájl:Darwin-pintyek.jpg|thumb|right|250px|A Darwin-pintyek, mint az adaptíiv radiáció klasszikus példái]]
Az '''adaptív''' radiáció
Kedvező körülmények között az élőlények populációi exponenciálisan növekedhetnek. Az egyedszám növekedésének idővel határt szabnak a környezeti korlátok (pl. táplálék, hely, természetes ellenségek), behatárolva a növekedést. Amikor viszont vannak még meghódítható élőhelyek, az egyedek szétszóródnak. A populációkban az aktuális élőhelyhez leginkább alkalmazkodott génváltozatok (allélek) terjednek el: az új élőhelyet meghódított [[populáció]] alkalmazkodása új környezetéhez az [[adaptáció]]. Ennek legegyszerűbb, [[Charles Darwin]] [[Galapagos-szigetek|galapagosi]] [[Darwin-pintyek|földipinty]]ei óta tanulmányozott esete a földrajzi izoláció okozta adaptív radiáció. Az izoláció jelentőségét először [[David Lack]] fejtette ki egy [[1953]]-as [[Scientific American]]-cikkben, amelyben a Darwin-pintyek mellett a [[hawaii gyapjasmadarak]]at'' (Drepanidinae)'' vizsgálta, különösképpen a [[sarlós félcsőrű]]t ''(Hemignathus procerus)''. Megállapította, hogy az ''adaptív radiáció'' a legtöbb szigetlakó fajra jellemző. Erre az evolúciós eseménysorra ma már sok példát ismerünk a [[Viktória-tó (Afrika)|Viktória-tó]] halaitól az emlősök fogazatán megjelenő negyedik csúcsig.
|