„Charlton Athletic FC” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Saša Ilić –> Saša Ilić (labdarúgó, 1972) |
a 1 link korr. |
||
63. sor:
A [[II. világháború]] kitörése előtti három szezonban sorozatban második, negyedik és harmadik helyezést értek el, ezzel ők lettek az első osztály legegyenletesebben működő csapata. A háború alatti években megnyerték az úgynevezett Háború Kupát és többször bejutottak a döntőbe. [[1946]]-ban bejutottak az [[FA Kupa]] fináléjába, de ott 4-1-es vereséget szenvedtek a [[Derby County]] ellen. Egy évvel később a csapat elérte máig legnagyobb sikerét, a [[Burnley FC|Burnley]] ellen 1-0-s sikert aratott az [[FA Kupa]] döntőjében. A győztes gólt [[Chris Duffy]] szerezte. Ebben az időszakban a Charlton egyike volt azon 11 csapatnak, melynek 40 000 fő fölött volt az átlag nézőszáma. A [[The Valley]] volt a Liga legnagyobb stadionja, körülbelül 70 000 néző befogadására volt alkalmas. Az [[1950]]-es évek azonban gazdasági visszaesést hoztak a csapat számára, ami miatt a jó ütemű fejlődés megrekedt. [[1956]]-ban a vezetőség eltávolította Jimmy Seedet a menedzseri posztról, a gárda pedig kiesett az élvonalból.
Az [[1950]]-es évek végétől az [[1970]]-es évek elejéig az Athletic a [[Angol labdarúgó-bajnokság (másodosztály)|másodosztályban]] szerepelt, majd [[1972]]-ben onnan is kiesett. Ezzel jelentősen csökkent a klub szurkolóinak a száma. Az sem segített sokat, hogy [[1975]]-ben visszajutottak a Second Divisionbe. Az 1979/80-as szezonban ismét kiestek, egy szezonnal később pedig visszajutottak, ezután pedig látszólag fordulópont következett a csapat történetében. Új tulajdonos érkezett a klubhoz, a teljes menedzsmentet leváltották és az [[Aranylabda|aranylabdás]] [[Allan Simonsen]]t is sikerült leigazolniuk. [[1984]]-ben azonban ismét anyagi problémák léptek fel és a Charlton felszámolás alá került, a vezetők ekkor hozták létre a Charlton Athletic (1984) Ltd.-t. A csapat anyagi helyzete azonban még mindig messze volt a biztostól, a Laticsnek az 1985/86-os szezon elején a [[The Valley]]-t is el kellett hagynia. Innentől kezdve a [[Crystal Palace FC|Crystal Palace]] pályáját, a [[Selhurst Park]]ot bérelték. Úgy tűnt, ez hosszú ideig így lesz, mivel a klub anyagi helyzete nem javult.
[[Fájl:Charlton7645Gallery.jpg|thumb|A The Valley felújítás előtt]]A nehézségek ellenére a CAFC az 1985/86-os évadban a másodosztály második helyén végzett, így feljutott az élvonalba. Négy évig sikerült bennmaradniuk, legjobb helyezésük egy 14. pozíció volt, legtöbbször az utolsó pillanatban menekültek meg a kieséstől. [[1987]]-ben a csapat 40 év után először ismét pályára léphetett a [[Wembley stadion|Wembley]]-ben, ezúttal a rövid életű [[Full Members Cup]] döntőjében, melyet 1-0-ra elvesztettek a [[Blackburn Rovers]] ellen. [[1990]]-ben tehát visszaestek a másodosztályba, egy évvel később pedig menedzserüket, [[Lennie Lawrence]]-t is elvesztették, aki a [[Middlesbrough FC|Middlesbrough]]-hoz igazolt. Az irányítást két kezdő mester, [[Steve Gritt]] és a 34 éves [[Alan Curbishley]] vette át. A páros már az első szezonjában nem várt sikereket ért el és a csapat alig maradt le a rájátszást érő helyekről. Az 1992/93-as idényt is nagyszerűen kezdték, jó esélyeik voltak a feljutásra, de több meghatározó játékosukat, például [[Rob Lee]]-t is el kellett adniuk, hogy legyen pénzük visszatérni a The Valley-be. Tervük [[1992]] decemberében sikerült. Három évvel később az új elnök, [[Richard Murray]] Curbishley-t nevezte ki a Charlton egyedüli menedzserévé.
| |||