„Magyar építészet a 20. század első felében” változatai közötti eltérés

"... A művészettörténet és a történelem sajátos paradoxonja, hogy - már a húszas évek végére - a [[Kommunisták Magyarországi Pártja]] és az egykor vele rokonságban felnövő művészeti avantgarde mozgalmak - ''melyeket manapság tévesen csakaz egyik alkotóelemmel, a Bauhaus-névvel azonosítanak'' - teljesen elváltak egymástól. A [[KMP]] és az [[MSZMP]] soraiban igen erős avantgarde-ellenes hangulat uralkodott, ennek elméleti előzményei és párhuzamai aztán majd az avantgarde emigrációs köreiben is megtalálhatók. Egykor a [[Nyolcak]] munkásságát támogató [[Lukács György (filozófus)|Lukács György]] a [[Realizmus (művészet)|realizmus]] tradicionális koncepciójának befogadásához közeledett. A harmincas évek elején a [[Das Wort]] című, [[Moszkva|Moszkvában]] kiadott emigráns politikai-művészeti lapban vita robbant ki a német avantgarde és Lukács között, amelyben Lukács a német expresszionizmust és aktivizmust a [[fasizmus]]t előkészítő mozgalmak közé sorolta. Hasonló türelmetlen álláspont jellemezte a magyar kommunista mozgalom fórumait a húszas-harmincas évek fordulóján, a hazai tartalék-aktivista törekvésekkel szemben is. A [[Tamás Aladár]] által szerkesztett [[100% (folyóirat)|100%]] (1927-1928) című lapban a [[Kassák]]-kört szintén igazságtalanul a szociálfasizmus kategóriájába sorolták...." (M.M.1919-1945)

 

 

==Építészet közvetlenül a második világháború után==