„Huszti József” változatai közötti eltérés

Iparos családba született. Édesapja cipész, öccse [[Huszti Ferenc]] [[jogász]], [[kommunista]] [[politikus]] volt. – [[Középiskola]]i tanulmányait Budapesten kezdte, a II–VI. osztályt a [[keszthely]]i [[premontrei]] gimnáziumban, majd az utolsó két osztályt [[cisztercita]] [[novícius]]ként [[Zirc]]en, és [[Eger]]ben végezte. Belépett a ciszterci rendbe ([[1905]]), de rövidesen kilépett onnan ([[1907]]). – Az [[Eötvös Collegium]] tagjaként a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen magyar–klasszika filológia szakonszakán végzett ([[1908]]–[[1911]]). Egyetemi tanulmányai alatt [[Gyomlay Gyula]] felfigyelt rá és ő irányította tudományos pályára. Középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett ([[1912]]). A doktori értekezésében [[Menandros]]sal foglalkozott, majd [[Terentius]] világirodalmi hatását kezdte vizsgálni. Ezért külföldi tanulmányutakat tett: a [[münchen]]i, a [[bécs]]i és a [[párizs]]i egyetemen tanult ([[1913]]–[[1914]]). – Tanári munkáját a budapesti érseki római katolikus főgimnáziumban kezdte ([[1911]]–[[1915]]), majd a budapesti [[Középiskolai Tanárképző Intézet]]ben ([[1915]]–[[1918]]), azt követően az Eötvös Collegiumban ([[1918]]–[[1923]]) tanított.<br />

A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen habilitált és lett az egyetem magántanára ([[1921]]). Miután a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta ([[1922]]) a szegedi [[Ferenc József Tudományegyetem]] nyilvános rendes tanárának nevezték ki (1923. [[augusztus 24]].), s egyben megbízták az egyetem Görög–Filológiai Intézetének vezetésével. Ő lett az első vezetője a görög és a [[latin]] filológiai intézet összekapcsolásából szerveződött Klasszikai-Filológiai Intézetnek, ahol a vezetőváltás után is ([[1928]]. [[január 12]].), [[Förster Aurél]] intézetvezetése alatt, társprofesszorkéntmint társprofesszor tovább oktatott és kutatott. A szegedi egyetemegyetemen a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar [[dékán]]ja volt ([[1930]]/[[1931]]). Szegedi egyetemi tanársága alatt aidején Budapestről a városba költözött polgári-iskolai tanárképző intézetnek, az [[Apponyi Kollégium]]nak miniszteri biztosaként is tevékenykedett (1928–[[1934]]). – A budapesti Magyar Királyi [[Pázmány Péter Tudományegyetem]]re került, ahol, nyugdíjazásáig a latin filológia tanára volt (1934–[[1948]]).<br />

Külföldi egyetemeken is oktatott. A bécsi és a [[róma]]i egyetem, a római [[Collegium Hungaricum]] vendég[[professzor]]a volt ([[1925]]/[[1926]]). A Római Magyar Történeti Intézet tagjaként Rómában folytatott kutatásokat. Gazdag kézirati anyagot, új irodalmi és [[történeti forrás]]okat talált, amelyek alapján a magyar–[[olasz]] kapcsolatok új részleteiről, addig ismeretlen vagy csak kevéssé ismert magyar humanisták életéről, munkásságukról írt tanulmányaibantanulmányokat. – Monográfiája Janus Pannoniusról a [[humanizmus]]sal kapcsolatos kutatásainak azkutatásai összegezése volt ([[1931]]). Eközben nem lett hűtlen az [[antikvitás]]hoz sem. [[Marcus Aurelius]] Vallomásai-t tolmácsolta magyar nyelven (1923).<br />

A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1922. [[május 11]]. – [[Székfoglaló előadás]] 1923. [[március 5]].: Platonista törekvések [[Mátyás király]] udvarában), majd rendes taggá választotta ([[1939]]. [[május 12]]. – Székfoglaló előadás [[1941]]. [[január 13]].: Pier Paolo [[Vergerio]] és a magyar humanizmus kezdete). – Az Akadémia [[szocialista]] átszervezése után tanácskozó taggá „minősítették”, s ezzel megfosztották az Akadémiai tagságától ([[1949]]. [[október 31]].). – [[Rehabilitál]]ták: visszakapta Akadémiai tagságát ([[1989]]. [[május 9]].) – A [[Szent István Akadémia]] rendes tagja volt ([[1938]]-tól). – Janus Pannonius Társaság, és a római Accademia degli Arcadi is tagjai közé választotta. Választmányi tagként vett részt a [[Társadalomtudományi Társaság]]ban, alelnöke volt a Parthenon Egyesületnek ([[1934]]-től) és tagja a szegedi [[Dugonics Társaság]] társaságnaknak.<br />

Gondozta a ''Juventus'' ([[1917]]–[[1919]]), majd a ''Bibliotheca Discipulorum'' című [[tankönyv]]sorozat ([[1926]]-tól) kiadatását. Az ''[[Egyetemes Philologiai Közlöny]]'', ([[1935]]–1948) – előbb [[Eckhardt Sándor]]ral, 1946-tól Györkösy Alajossal) és az ''Értekezések a magyarországi latinság köréből'' című sorozat szerkesztését látta el (1939–1943). – Kezdeményezésére indult meg a magyarországi latinság szótárának előmunkálata ([[1934]]). – A Budapesti Philologiai Társaság elnöke volt (1935-től).<br />

* Menander és [[Epikurosz|Epikuros]]. [1-2.) =– ''[[Egyetemes Philologiai Közlöny]]'', 1911.<br />

* Terentius[[Diderot]] aés világirodalomban.Terentius – ''Budapesti Szemle'', 19141913.<br />