„Marcellinusz pápa” változatai közötti eltérés

'''Szent MarcellinusMarcellinusz''' ({{ny-la|Marcellinus}}), (kb. [[250]] – [[304]]. [[április 26.]]) volt a 29. [[pápa (egyházfő)|pápa]] a történelem során. Biztos adatokat az ő esetében sem sorakoztathatunk fel. [[296]]. [[június 30.|június 30-án]] választotta a [[róma]]i zsinat a [[kereszténység|keresztény]] egyház vezetőjének, és egészen haláláig maradt tisztségében.

Pontifikátusának története gyakran összefolyik elődjének, [[Caius pápa|Caiusnak]] a történetével, de utódjával, [[I. Marcell pápa]] uralkodásával is összefonódik '''MarcellinusMarcellinusz''' története. A hagyományok szerint '''MarcellinusMarcellinusz''' olyan korban lépett trónra, amikor [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] még nem indította el a [[kereszténység|keresztények]] elleni véres hadjáratát. A [[Római Birodalom|birodalom]] terjeszkedett, és a béke fejlődést hozott a hatalmas ország területén. Az egyház pedig rengeteg embert megtérített. [[302]]-ben azonban a császári hatalom szembefordult '''MarcellinusMarcellinusz''' egyházával.

A [[Liber Pontificalis]] azt írja '''MarcellinusMarcellinusz'''ról, hogy [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] tőle is megkövetelte vallása megtagadását, és a [[pápa (egyházfő)|pápa]] meg is tagadta [[kereszténység]]ét, és áldozott a pogány istenek oltárán. Azonban kis idő múlva borzalmas lelki válságba került emiatt, és önként jelentkezett a császárnál, megerősítve [[Jézus|Krisztusba]] vetett hitét. Ekkor több társával együtt vértanúhalált szenvedett. Egy 5. századi [[püspök]], ''Petilianus'' feljegyzései szerint '''MarcellinusMarcellinusz''' az egyház megmaradt szent iratait és könyveit is kiszolgáltatta a császárnak, aki elégette azokat.