„II. Pelágiusz pápa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 12akd átnevezte a(z) II. Pelagius pápa lapot a következő névre: II. Pelágiusz pápa |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
14. sor:
}}
'''II.
Rómában látta meg a napvilágot, valószínűleg gót családban, ugyanis apját ''Winigild''nek hívták. Az egyház éppen Róma ostromának kellős közepén vesztette el fejét, ugyanis [[I. Benedek pápa]] a longobárdok egyik rohamában életét vesztette. A harcok hevében [[579]] [[augusztus]]ában választották meg a [[Kereszténység|keresztény]] egyház új vezetőjének, és azonnal követeket is küldtek [[Konstantinápoly]]ba, hogy annak rendje s módja szerint a császár megerősítse hivatalában a pápát. Azonban a longobárd hadak teljesen körbezárták a várost, így végül a császár jóváhagyása nélkül, [[579]]. [[november 26.|november 26-án]] szentelték fel [[Róma]] [[püspök]]ének. Az új egyházfőnek hamarosan sikerült felvenni a kapcsolatot az ostromló longobárdok vezetőivel. ''Pelagius'' szavai (bár valószínűbb, hogy a pápa vagyona és a császári pénzeszsákok ígérete) meggyőzték a barbár sereget, hogy visszavonuljanak Róma falai alól. Ekkor a pápa gyorsan felszerelt egy legátust, és útnak indította őket Konstantinápolyba, hogy hírt vigyenek az új egyházfőről, és annak megválasztásáról, valamint katonai segítséget kérjenek [[Mauricius bizánci császár|Mauricius]] császártól. [[584]] körül érkezett meg a császár válasza, amelyben a kimerült [[Keletrómai Birodalom]] nem tudott megígérni semmilyen katonai támogatást. Csak egy exarchát küldtek [[Ravenna|Ravennába]], aki elvileg hatalommal bírt az egész félsziget katonái felett. De sereg nem állt rendelkezésére a ravennai exarchátusnak sem. Így az új, erős [[Kereszténység|keresztény]] világi hatalomban látta meg ''Pelagius'' az új szövetségest, a [[frankok]] királyában.
|