„Zakariás pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
21. sor:
A pápa egyik legbizalmasabb embere lett, így Gergely halála után, [[741]]. [[november 29.|november 29-én]] már meg is választották [[Szent Péter]] legújabb követőjének, és [[december 3.|december 3-án]] felszentelték hivatalába.
Zakariás nem várt császári megerősítésre, ugyanis trónralépésekor Itáliát háború kerítette hatalmába. III. Gergely ugyan szövetséget kötött Trasamund, [[spoleto]]i herceggel, az mégsem teljesítette a pápa akaratát. Így a közelgő [[Lombardia|lombard]] seregek ellen Róma magára maradt. Zakariás gyors cselekvésre szánta el magát, és személyesen látogatott el [[Terni]]be, ahol [[Liutprand longobárd király]] seregei állomásoztak. Hosszas tárgyalások során elérte, hogy az uralkodó 20 éves békét kössön a [[Római
A [[ravenna]]i [[exarcha]] és a város [[érsek]]e is könyörögve ment Zakariáshoz, hogy állítsa helyre az egykori székhely függetlenségét. Az egyházfő egészen [[Pavia]] városáig, Luitprand fővárosáig ment, és addig kérlelte a királyt, amíg az végül kivonta seregét a városból. Ezután nem sokkal a lombard király meghalt, és elsőszülött fiára, Hildebrandra szállt a trón, azonban [[Ratchis longobárd király|Ratchis]], a királyi család tagja, elűzte őt a trónról, és maga lett az új király.
27. sor:
Zakariás már korábbról ismerte Ratchist, és jó kapcsolatban volt vele. Az új uralkodó tehát megerősítette elődjének adományait és a békét is. Azonban nem akart bitorlóként uralkodni, ezért [[749]]-ben lemondott a trónról, és feleségével valamint leányával együtt a [[Monte Cassino]]i kolostorba vonultak. Itt tették le szerzetesi esküjüket.
Zakariás sikereket ért el keleti politikájában is. [[741]]-ben [[III. Leó bizánci császár|III. Leó]] meghalt. Ekkor elérkezett a pápa ideje, hogy a képrombolást megszüntesse. Követeket küldött [[Konstantinápoly]]ba [[V. Konstantin bizánci császár|V. Konstantin]] császárhoz. De mire a [[Pápai legátus|legátus]] a fővárosba érkezett, a trónon már nem Konstantin ült, hanem [[Artabaszdosz bizánci császár|Artabaszdosz]], Leó egykori [[kamarás]]a. A trónbitorlót Zakariás nem akarta elismerni, még akkor sem, ha az új uralkodó megszüntette a képrombolást.
[[743]]-ban a trónt sikerült visszaszereznie [[V. Konstantin bizánci császár|V. Konstantin]]nak, aki mellesleg Leó gyermeke volt. Az új császár, hogy megerősítse pozícióit, szüksége volt az egyház támogatására, ezért ő is elítélte a képrombolást, és visszaadta Zakariásnak az elvett itáliai patrimóniumokat.
34. sor:
Bonifác három [[püspök]]séget alapított Germánia területén, és kérte Zakariást, hogy adja rájuk áldását. Így született meg a [[würzburg]]i, buraburgi és [[erfurt]]i egyházmegye.
A pápa [[741]]-ben [[frankföld]]i követévé nevezte ki Bonifácot, aki a frank uralkodókkal és udvarnagyokkal együttműködve építette az egykori [[Gallia]] egyházszervezetét. [[745]]-ben birodalmi zsinatot hívtak össze az eredmények megerősítésére. [[751]]-ben a frank udvarnagy, [[III. Pipin frank király|III. Kis
Ravasz diplomáciai lépései mellett sok egyéb ügyet is támogatott. Ezek közül első helyen kell említeni Zakariás jótékonykodását, keresztény cselekedeteit. Napi rendszerességgel osztott alamizsnát a szegényeknek a pápai palota előtt, és amikor [[Velence (Olaszország)|velencei]] kereskedők érkeztek a városba, hogy rabszolgákat vegyenek, és azokat újra eladják a [[szaracénok]]nak, Zakariás mindig felvásárolta az összes keresztény rabszolgát, és szabaddá tette őket. Ezen kívül sokszor támogatta a szerzetesi életet, több kolostort is felújíttatott vagy építtetett. De nemcsak kolostorokat hozatott rendbe, hanem Róma több templomát is megújította, és a Lateráni palota is pontifikátusa alatt épült újjá. [[Görög nyelv|Görögre]] fordította [[I. Nagy Gergely pápa|I. Gergely]] ''Dialógusok'' című művét, és rendbe szedette az egyházi törvénygyűjteményt is.
| |||