„Elbeszélő költemény” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „Az elbeszélő költemény verses epikai műfaj, mely a balladánál terjedelmesebb, az eposznál általában rövidebb. Más elnevezésekkel: verse…” |
(Nincs különbség)
|
A lap 2012. április 23., 16:18-kori változata
Az elbeszélő költemény verses epikai műfaj, mely a balladánál terjedelmesebb, az eposznál általában rövidebb. Más elnevezésekkel: verses elbeszélés, költői elbeszélés, költői beszély. Különféle témájú, hangvételű, kompozíciójú verses formájú nagyepikai alkotások összefoglaló neve.
A 18. században keletkezett, virágkorát a 19. században élte, a 20. században elhalt. A műfaj legkiemelkedőbb képviselői a magyar irodalomban Petőfi Sándor és Arany János, Erdélyi József, Illyés Gyula és Juhász Ferenc.
A magyar irodalomban
Hosszabb terjedelműek
- Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (1804)
- Vörösmarty Mihály: Eger (1827), A két szomszédvár (1831)
- Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (1844), János vitéz (1845), Az apostol (1848)
- Arany János: Elveszett alkotmány (1845), Toldi (1846), a Toldi estéje (1854), Bolond Istók (1850-73)
Közepes epika körébe sorolhatóak
- Vörösmarty Mihály: Cserhalom (1825), Tündérvölgy (1826), A Délsziget (1826)
- Garay János: Az obsitos (1843)
A világirodalomban
- John Milton: Elveszett Paradicsom (Paradise lost) (1667)
Források
Külső hivatkozások
Kapcsolódó szócikkek
Nézd meg az elbeszélő költemény címszót a Wikiszótárban!
Képgaléria
-
Fazekas Mihály
-
Vörösmarty Mihály
-
Petőfi Sándor
-
Arany János