„Sikhara” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kieg |
→Változatai: kieg |
||
4. sor:
Az észak-indiai térségben, elsősorban [[Orisza|Oriszában]] a méhkas, kúp alak a jellemző (''nágari'' "városi" építészet), délen, a [[dravidák|dravida]] területeken, a négyzetes alap az elterjedtebb. Megjegyzendő, hogy az északi, magasra törő tornyokkal ellentétben délen sikharának már csak a kis kupolás homlokzatrészt nevezik, amely többnyire egy tömbből faragott monolit felépítménynek tekinthető. A sikharák kialakulása [[Asóka]] uralkodása előtti időszakra tehető, valószínűleg a kezdetleges, földbe ásott, felül összekötözött bambuszrudakból készült templomok építészeti megoldására vezethető vissza, amelyeket a századok folyamán kövekkel erősítettek ki, majd egyre gazdagabban díszítettek.
==Építése==
A belső szentély (''garbagriha'') felett tornyouló magas felépítményű sikhara az ősi Méru-hegyet szimbolizálja, ahol az istenek laknak. Vízszintes rétegezettsége és felosztása (bhúmik) a különböző istenek rangsorát jelzi, ahogy a hegyen elfoglalják helyüket. Ezek a rétegek az északi sikarák esetében egyszerű geometriai ábrákat tartalmaznak, és mentesek az antropomorf ábrázolásoktól.
A sokszor 40-50 méter magas építmények egy meglehetősen kis teret fednek le, a ''garbagrihát'' (anyaméhy kamra), amelyben annak az istenségnek a szimbóluma, vagy arcképe van, akinek a templom szentelve van. Siva isten esetében például itt található a lingajóni falikus termékenységi szimbólum.
A kőlapokkal lefedett belső tér fölé egyre inkább elcsúsztatott, simára csiszolt kőlapokat helyeznek, habarcs és kötőanyag nélkül, míg kialakul a sikhara formája. Az építmény belsejét kőtörmelékkel, földdel töltik meg, ezzel akadályozva meg annak beomlását.
==Változatai==
[[Image:Shikhara.svg|thumb|250px|Nágari templomstruktúra ]]
| |||