„Sikhara” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
==Jellege és Építése==
A belső szentély (''garbagriha'') felett tornyouló magas felépítményű sikhara az ősi Méru-hegyet szimbolizálja, ahol az istenek laknak. Vízszintes rétegezettsége és felosztása (''bhúmi''k) a különböző istenek rangsorát jelzi, ahogy a hegyen elfoglalják helyüket. Ezek a rétegek az északi sikarák esetében egyszerű geometriai ábrákat tartalmaznak, és mentesek az antropomorf ábrázolásoktól. Szobrok általában a függőleges hasadékokban, a pagákban foglalnak helyet, illetve a talapzaton, (''bada'') vagy a többnyire megemelt lábazaton (''piszták''). Gyakori elem a sikharák oldalába faragott díszes szentélymásolat, amelyet szintén szobrok díszítenek. <ref>{{opcit|n= Baktay Ervin |c=India
A sokszor 40-50 méter magas építmények egy meglehetősen kis teret fednek le, a ''garbagrihát'' (anyaméh kamra), amelyben annak az istenségnek a szimbóluma, vagy arcképe van, akinek a templomot szentelték. Siva isten esetében például itt található a lingajóni, a fallikus férfi illetve női jelleg egyesülését jelképező termékenységi szimbólum.
A kőlapokkal lefedett belső tér fölé egyre inkább elcsúsztatott, simára csiszolt, vagy csapolással rögzített kőlapokat helyeznek, amelyek habarcs és kötőanyag nélkül, saját súlyuknál fogva alakítják ki a sikhara formáját. Az építmény belsejét kőtörmelékkel, földdel töltik meg, ezzel akadályozva meg annak beomlását.<ref>{{opcit|n= Baktay Ervin |c=India
Az első sikharákat kőből az V. században [[Uttar Prades]] államban, Dévgarhban építették, a Visnunak szentelt Dasávatár templomban.<ref>{{opcit|n= Albanese |c=Észak-India |k= |f= |o=19}}</ref>
| |||