„IV. Gergely pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
19. sor:
[[Róma|Rómában]] született, egy nemesi családban. A papi pályán egyre magasabb rangba került, míg a ''Szent Márk-templom'' [[bíboros]]a lett. Népszerű volt a klérus körében, és a császárpárti római nemesség is mellé állt, annak ellenére, hogy ''Gergely'' nem értett egyett a világi hatalmak befolyásával. Így amikor a rövid uralkodású [[Bálint pápa]] elhunyt, a római zsinat ''Gergely''t választotta meg egyházfőnek, még [[827]] őszén, de a nemesség nem engedte felszentelni, amíg Lajos császár megerősítése meg nem érkezik az örök városba. Így csak [[828]] [[március]]ában iktatták be hivatalosan az egyház élére.
A római [[püspök]]ök sorában hosszú regnálást tudhatott magáénak, amely egybeesett a [[Frank Birodalom]] gyengülésével majd szétesésével. [[I. Károly frank császár|I. Nagy Károly]] császársága unokái vehemenciáján zúzódott szét. Jámbor Lajosnak ugyanis három fiú utóda született: [[I. Lothár]], Pippin és [[II. Német Lajos]]. [[817]]-ben [[I. Paszkál pápa]] felügyeletével Lajos császár felosztotta birodalmát fiai között. Azonban a császárné hamarosan meghalt, és Lajos újranősült. A becsvágyó ''Judit'' császárné pedig fiú gyermeket szült az uralkodó családba. Judit nyomására Lajos felrúgta a 817-ben kötött egyezséget, és birodalmát legkisebb fiára, a későbbi [[II. Kopasz Károly]]ra hagyta. [[830]]-ban a császár első házasságából született három testvér fegyvert fogott, és hamarosan elfogták apjukat. Lajost bebörtönözték, és azt követelték tőle, hogy erősítse meg a [[817]]-es egyezményt. De a három testvér között is ellentét feszült, ezért [[830]] [[október]]ében a ''nimwegen''i országgyűlés visszahelyezte a kiszabadult Lajost a császári trónra, bár második feleségét el kellett hagynia. A birodalmi gyűlésen részt vett ''Gergely'' is és támogatta Lajos restaurálását.<br>
Az új béke nem volt hosszú életű, ugyanis Lajos nem tanult fiai lázadásából, és továbbra is Judit gyermekét támogatta. Idő közben Lothár a birodalom itáliai részének a [[király]]a lett. A három testvér újra fegyvert fogott, és apjuk ellen vonult. Lothár megkérte ''Gergely''t, hogy kísérje el őt és seregét a harcmezőhöz, és személyes jelenlétével próbálja meg vér nélkül elsimítani a viszályt. A pápa [[isten]]i küldetésének vélte a beavatkozást, így azonnal csatlakozott Lothár csapatához. De az ifjú uralkodónak a birodalom minden részén rossz híre volt, és a papság sem támogatta, így amikor híre ment, hogy ''Gergely'' együtt kel át az [[Alpok]]on Lothárral, vagyis Jámbor Lajos császár ellen foglal állást, a frank klérus elfordult tőle, és hűtlenséggel vádolta meg. A jóhiszemű egyházfő hiába utasította el a vádakat, a főpapság nem volt hajlandó találkozni vele, és Lajos sem bízott benne. [[833]] nyarán a két sereg ''Rotfeld''nél, a mai [[Colmar]] közelében csapott össze. A három fivér ismét győzelmet aratott a császár felett. Lajost nem űzték el a trónról, de el kellett ismernie a 817-es megállapodást. [[834]]-ben ''Gergely'' felkereste Lajost, akit fiai szinte minden hatalmától megfosztottak. A pápa belátta, hogy Lothár csapdába csalta őt. Ezzel tisztázta és helyreállította a császárság és Róma kapcsolatait.<br>
Erre szüksége is volt, ugyanis Itália irányítását végérvényesen Lothár vette át. Az új uralkodó semmibe vette ''Gergely'' nézeteit, amely szerint [[Szent Péter]] követői rangban a császárok felett állnak, és gyakran sanyargatta a népet is. Lajos a pápa kérésére néha megfékezte fiát, de tartós eredményt ő sem érhetett el. Ráadásul a császár ellen ismét lázadás tört ki, és amikor Lajos seregei élén harcba szállt egyik fiával, [[840]] [[június]]ában meghalt. A Szent Római Birodalom élére Lothár állhatott, akit ''Gergely'' még abban az évben császárrá koronázott. <br>
| |||