„I. János pápa” változatai közötti eltérés

Pontifikátusának legjellemzőbb momentuma [[konstantinápoly]]i útja volt, amely megalapozta sikerét és halálát is. Az újraegyesített egyház keleti részén, a [[bizánc]]i császár, [[I. Justinus bizánci császár|I. Justinus]] szigorú, fanatikusan vallásos uralkodása váltotta ki ''I. János'' utazását. [[I. Justinus bizánci császár|Justinus]] császár ugyanis [[523]]-ban szigorú rendeletet hozott a birodalmában élő [[arianizmus|ariánusok]] ellen. Vallásuk megtagadása mellett arra kényszerítette őket, hogy a [[Kereszténység|keresztényektől]] elfoglalt templomokat visszaadják. Ennek a híre hamarosan elért Itáliába is, ahol az [[G%C3%B3tok#Keleti_g.C3.B3tok_.28osztrog.C3.B3tok.2C_greuthungok.29|osztrogótok]]<!-- ezt majd javítani kell, ha elkészül a [[Keleti gótok]] --> [[király]]a, [[Nagy Theodorik]] elítélte a [[bizánc]]i üldözéseket. [[NagyTheuderich Theodorikkeleti gót király|TheodorikNagy Theuderich]] ugyanis maga is [[arianizmus|ariánus]] volt, ezért vallásának védelmére kelt. Ellenére volt az is, hogy az egyház egységesen [[I. Justinus bizánci császár|I. Justinus]] döntése mellé állt, ráadásul a [[róma]]i szenátus titokban támogatta a császár itáliai ambícióit. Így aztán azonnal követeket küldött [[Konstantinápoly]]ba, hogy így érvényesítse befolyását a [[bizánc]]i császári udvarban. A követség tagjai között négy hűséges szenátor volt, és a legátus vezetőjének ''I. János''t tette meg. A [[pápa (egyházfő)|pápát]] a dühös [[király]] rákényszerítette erre az útra. ''János''nak azt is kikötötték, hogy bírja rá a császárt rendelete visszavonására, adja vissza az elvett templomokat és térítse vissza az [[arianizmus|arianista]] hitre azokat, akik kényszerből vették fel a keresztséget.

A [[pápa (egyházfő)|pápának]] tehát [[Bizánc]]ban az [[eretnek]]ség támogatása mellett kellett volna kiállnia. Mindenesetre a [[konstantinápoly]]i követség elindult. ''I. János'' személyében a történelemben először látogatott el [[Konstantinápoly]]ba [[róma]]i [[pápa (egyházfő)|pápa]]. Így aztán nem csoda, hogy a kikötőben soha nem látott tömeg gyűlt össze, hogy láthassák [[Szent Péter]] utódját. A császár fényűző fogadást tartott ''I. János'' tiszteletére, és amikor találkoztak [[I. Justinus bizánci császár|I. Justinus]] a [[pápa (egyházfő)|pápa]] előtt a földre borult. A [[Hagia Szophia]] katedrálisban ''János'' újra megkoronázta a császárt, és ekkorra a kelet minden egyházi vezetője [[Konstantinápoly]]ba érkezett, hogy hűségükről tegyenek tanúbizonyságot a [[pápa (egyházfő)|pápának]]. A legátus hosszú időt töltött el a [[Keletrómai Birodalom]] központjában, de eredeti céljáról csak alig esett szó. ''I. János''nak csak azt sikerült elérnie, hogy néhány templomot visszaadjanak az [[arianizmus|ariánusoknak]]. [[526]]. [[április 19.|április 19-én]] [[húsvét]]i misét celebrált a [[Hagia Szophia]] katedrálisban ''Epiphanius'', [[konstantinápoly]]i [[pátriárka]] aszisztálásával. Ezután [[Nagy Theodorik]]Theoderich követsége hazaindult [[Róma|Rómába]].

Eközben [[Róma|Rómában]] [[Nagy Theodorik|Theodorik]]Theuderich már megkapta a híreket, és ''I. János'' kudarcát. Éktelen haragjában megölte apósát és egyik filozófusát. Minden haragját a [[pápa (egyházfő)|pápára]] összpontosította, és nem érdekelte, hogy [[Róma]] egyházi hatalma végre újra tetőpontján van keleten. Amikor ''I. János'' hajója befutott [[Róma]] kikötőjébe, a diadalittas [[pápa (egyházfő)|pápát]] azonnal letartóztatták. A [[király]] azzal vádolta meg ''I. János''t, hogy összejátszott a császárral. [[Ravenna|Ravennába]] vitette az egyházi vezetőt és ott valószínűleg halálra éheztette. <br>[[526]] [[május 18.|május 18-a]]i halálát az egyházban mártírhalálként tisztelik. Ünnepét a [[12. század|XII. században]] vették föl a római naptárba, és azt [[Szent Péter-bazilika]] kriptájába történt temetése napján, [[május 27.|május 27-én]] tartották. [[1969]]-ben emléknapját halála napjára, [[május 18.|május 18-ra]] helyezték át.<ref>[http://www.katolikus.hu/szentek/0518.html Szent I. János pápa]</ref>