„II. Pelágiusz pápa” változatai közötti eltérés

'''II. Pelágiusz''' ({{ny-la|Pelagius}}), (kb. [[530]] – [[590]]. [[február 7.]]) volt a 63. [[pápa (egyházfő)|pápa]] az egyház trónján [[579]]. [[november 26.|november 26]]-tól haláláig. A [[longobárdok]] ostromolta [[Róma|Rómában]] a császár megerősítése nélkül kezdte meg pontifikátusát. Legfontosabb célja volt valahogy kivédeni a longobárd támadásokat, és enyhíteni a pusztítás után a nép szenvedését. Majd békeidőben ismét napirendre kerülhettek a ''Három fejezet'' miatt kirobbanó skizmatikus kérdések Aquileia és Isztria vezetőivel. Uralkodása alatt azonban nemcsak Észak-Itáliával került szembe, hanem a keleti egyházakkal is.

 

Rómában látta meg a napvilágot, valószínűleg gót családban, ugyanis apját ''Winigild''nek hívták. Az egyház éppen Róma ostromának kellős közepén vesztette el fejét, ugyanis [[I. Benedek pápa]] a longobárdok egyik rohamában életét vesztette. A harcok hevében [[579]] [[augusztus]]ában választották meg a [[Kereszténység|keresztény]] egyház új vezetőjének, és azonnal követeket is küldtek [[Konstantinápoly]]ba, hogy annak rendje s módja szerint a császár megerősítse hivatalában a pápát. Azonban a longobárd hadak teljesen körbezárták a várost, így végül a császár jóváhagyása nélkül, [[579]]. [[november 26.|november 26-án]] szentelték fel [[Róma]] [[püspök]]ének. Az új egyházfőnek hamarosan sikerült felvenni a kapcsolatot az ostromló longobárdok vezetőivel. ''Pelagius'' szavai (bár valószínűbb, hogy a pápa vagyona és a császári pénzeszsákok ígérete) meggyőzték a barbár sereget, hogy visszavonuljanak Róma falai alól. Ekkor a pápa gyorsan felszerelt egy legátust, és útnak indította őket Konstantinápolyba, hogy hírt vigyenek az új egyházfőről, és annak megválasztásáról, valamint katonai segítséget kérjenek [[Mauricius bizánci császár|Mauricius]] császártól. [[584]] körül érkezett meg a császár válasza, amelyben a kimerült [[Keletrómai Birodalom]] nem tudott megígérni semmilyen katonai támogatást. Csak egy exarchát küldtek [[Ravenna|Ravennába]], aki elvileg hatalommal bírt az egész félsziget katonái felett. De sereg nem állt rendelkezésére a ravennai exarchátusnak sem. Így az új, erős [[Kereszténység|keresztény]] világi hatalomban látta meg ''Pelagius'' az új szövetségest, a [[frankok]] királyában.

 

*{{MNL|14|}}

* Gergely Jenő: A pápaság története

 

{{Pápa|előző=[[I. Benedek pápa|I. Benedek]]|