„III. Márton pápa” változatai közötti eltérés

'''III. Márton''' ({{ny-la|tévesen Marinus II}}), (? – [[946]]. [[május 1.]]) léphetett a [[pápa (egyházfő)|pápai]] trónra a történelem folyamán a 130.-ként [[942]]. [[október 30.|október 30]]-án. A történelem úgy emlékezik meg róla, mint egy olyan egyházfőről, akit a világi politika változásai segítettek trónra, és ezért valós hatalma alig volt.

 

[[Róma|Rómában]] látta meg a napvilágot. Nemesi származású volt, és hamarosan az egyház szolgálatába állt. Buzgó hit nem igazán jellemezte, de jó kapcsolatai és szorgalma miatt hamarosan egyre magasabb funkciót töltött be. Az erkölcsileg romlott középkorban nem számított kirívó esetnek, hogy esetenként a klérus is felvette a környező laikus világ becstelenségét, hataloméhségét. Ez azért is volt elfogadott, mert abban az időben a világi vezetők helyezték hivatalukba az egyháziakat.<br />

Így történt ez [[942]]. [[október 30.|október 30-án]] is, amikor [[II. Alberik]], Róma hercege az elűzött [[IX. István pápa]] után ''Márton''t (vagy más néven Marinust) jelölte ki [[Szent Péter]] trónjának örökösévé. Persze a pápaválasztó zsinat jelképesen összeült, és áldását adta Alberik döntésére. A hivatal betöltése előtt a ''Szent Ciriacus-templom'' címzetes [[bíboros]]a volt. Pontifikátusáról a korabeli krónikák egybehangzóan azt írták, hogy minden komoly politikai döntést került, mert Alberik nem akarta, hogy az egyházfő beleavatkozzon az [[európa]]i nagyhatalmak ügyeibe. A jelentősebb spirituális tennivalókat is "levette" Alberik ''Márton'' válláról, így a pápának igazán alig maradt tennivalója.<br />

==Online források==

http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1rton,%20II-III..html

 

{{Pápa|előző=[[IX. István pápa|IX. István]]|