„IV. Miklós pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
25. sor:
A Colonnák támogatta egyházfő pontifikátusának nagy kérdése volt egy újabb [[keresztes háborúk|keresztes háború]] indítása keletnek. [[1289]]-ben elesett [[Tripoli (Libanon)|Tripolisz]], majd [[1291]]-ben megnyitotta kapuit [[Akkó]] városa is a [[szeldzsuk törökök]] hadai előtt. Ezzel elesett az utolsó keresztény kézen lévő vár is. A [[johanniták]] [[1310]]-ben [[Rodosz (sziget)|Rodoszra]] menekültek. Az [[iszlám]] elleni harcokra több felhívást is intézett Miklós, a keresztes háborúra hívó leveleit eljuttatta minden keresztény uralkodó udvarába, de a keresztes eszmék ekkorra már kiégtek. A pápák és a királyok túl sokszor hirdették meg a hadjáratot saját érdekeik védelmében, éppen ezért már nem volt hitele a felhívásnak. És noha Miklós kiállított egy húsz hajóból álló flottát, az európai uralkodókat ez sem győzte meg.<br>
A pogányok ellen vívott harcok bizonyos téren azonban jelentős sikereket hoztak Miklós számára. A pápa hajlandó lett volna szövetségre lépni a távoli országokkal a szeldzsukok ellen, éppen ezért keletre küldte [[Giovanni da Montecorvino]] ferences szerzetest, hogy térítse meg maroknyi csapatával az [[ázsia]]i népeket. A ferences térítők eljutottak [[Kubiláj]] [[kán (méltóság)|kán]] udvarába, térítettek a [[tatárok]], sőt a [[kína]]iak körében is.
[[1289]]. [[július 18.|július 18-án]] megreformálta az egyház pénzügyeit, és több jövedelmet biztosított a [[bíboros]]i kollégium tagjainak. A római templomok jövedelmének felét ugyanis a szent kollégium részére biztosította. Felújította a [[laterán]]i Szent János-bazilikát és a [[Santa Maria Maggiore bazilika (Róma)|Santa Maria Maggiore-bazilikát]] is, amely mellett építtetett egy palotát. [[1292]]. [[április 4.|április 4-én]] itt érte a halál, testét a Santa Maria Maggiore-bazilikában helyezték örök nyugalomra. Évekkel később [[V. Sixtus pápa]] lenyűgöző síremléket állított számára.
== Hivatkozások ==
| |||