Atyja, aki [[196]]-ban caesarrá s két évre rá augustussá nevezte ki, ifjabb testvérével Getával együtt magával vitte a britanniai hadjáratába azon reményben, hogy a háború a két testvér kölcsönös gyűlölködését le fogja lohasztani. Alig halt meg azonban [[Lucius Septimius Severus római császár|Septimius Severus]], [[211]]-ben [[Eburacum]]nál s a légiók mind a két testvért kikiáltották császárukká, a küzdelem kettőjük közt élet-halálra kitört. Caracalla, miután az ellenséggel szégyenletes békét kötött, visszatért Rómába s itt öccsét anyja karjai között leszurattaleszúratta; vele együtt összes hívei (állítólag 20,000{{szám|20000}}) halálukat lelték, köztük a hireshíres jogtudós, [[Papinianus]] is, mert vonakodott Caracalla testvérgyilkosságát a szenátus előtt védelmezni. A hadsereget gazdag ajándékokkal engesztelte ki. Általában mindent elkövetett, hogy a katonák bizalmát biztosítsa magának. Egyebekben is hű maradt az atyai hagyományokhoz. Atyjától örökölte a katonai hajlamokat. Eszményképe [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] volt, háborúi azonban, amelyek érdeklődésének egyetlen tárgyát képezték, egyszerűen rablóhadjáratok voltak. Rómában rövid időközökben fordult meg, mindannyiszor másokat zsarolt és vagyonukat elkobozta, hogy a hadsereg követeléseit kielégítse. Azon nagy fontosságú intézkedése, hogy [[212]]-ben a birodalom ''összes'' szabad születésű lakosainak ''polgárjogot'' adományozott ([[Constitutio Antoniniana]]), szintén csak újabb pénzforrást volt hivatva számára nyitni, amennyiben ezentúl a tartománybeliek az addig viselt terheken felül még a polgárok adóit is tartoztak fizetni (melyeket 5%-ról 10%-ra emelt). Egyébként egész uralkodása alatt egyebet sem tett, minthogy hadserege élén a provinciákat járta. Előbb a [[Rajna]] és [[Duna]] mentén a [[germánok]]kal és [[alemann]]okkal harcolt, minden eredmény nélkül. Ezután Kis-Ázsiába ment át, hol [[Nikomédia|Nikomédiában]] és [[Antiochia|Antiochiában]] huzamosabb ideig tartózkodott. [[215]]-ben Egyiptomban járt. Alexandriában a lakosok csipkedései annyira dühbe hozták, hogy iszonyú vérengzést vitetett véghez. [[216]]-ban visszatérve Ázsiába, színlelt házassági ajánlatával benyomult a [[pártus]]ok birodalmába. IV. [[Artabán]] pártus király lányának kezét kérte meg, ezzel az árulással sikerült átmenetileg győznie és a gyors visszavonulás közben fosztogatnia. E győzelem után a ''Parthicus'' nevet is felvette.
