A gerinc magába foglalja és védi a [[gerincvelő]]t, mely a koponyaalaptól a medencéig ér.
A gerincen elhelyezkedésük szerint szakaszokat különböztetünk meg. A [[nyak|nyaki gerinc]] a gerinc nyaki szakasza. Két lajhárfaj (''Choloepus'' és ''Bradypus'') és a [[manátuszfélék]] (''Trichechus'') kivételével az emlősöknek hét nyakcsigolyájuk van.<ref>cite lásd:journal|author Frietson Galis.|year= 1999.|title= 'Why do almost all mammals have seven cervical vertebrae? Developmental constraints, Hox genes and Cancer'.''|language=angol|journal=Journal of experimental zoology''| volume=285:|pages=19-26.</ref> Más gerincesekben ezek száma a [[kétéltűek]] egyetlen csigolyájától a [[Cygnus (állatnem)|hattyúk]] 25, vagy a már kihalt [[Elasmosaurus]] 76 csigolyájáig változik. A hátgerinc a nyak alsó részétől a medence tetejéig ér. A hátgerinc bordákhoz kapcsolódó része a mellkasi gerinc. a fennmaradó része az ágyéki gerinc. A keresztcsonti csigolyák a medence régióban helyezkednek el, a kétéltűekben egy, a legtöbb madárban és modern hüllőben kettő, míg az emlősökben akár 3-5 is lehet belőlük. Több keresztcsonti csigolya egy struktúrában történő egyesülése esetén keresztcsontról beszélünk. A madarakban található keresztcsont ({{latinul|synsacrum}}) a keresztcsonti-, az ágyéki-, továbbá részben a mellkasi- és farokgerincből, illetve a medenceövből áll. Az állatok farkát a farokcsigolyák alkotják, madarakban az utolsó néhány csigolya csontos képződménnyé nőhet össze, vagy – pl. [[ember]]ekben, továbbá [[csimpánz]]okban – [[csont|farokcsonttá]].
