„Gerinc” változatai közötti eltérés

4 bájt hozzáadva ,  8 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
 
A gerinc magába foglalja és védi a [[gerincvelő]]t, mely a koponyaalaptól a medencéig ér.
A gerincen elhelyezkedésük szerint szakaszokat különböztetünk meg. A [[nyak|nyaki gerinc]] a gerinc nyaki szakasza. Két lajhárfaj (''Choloepus'' és ''Bradypus'') és a [[manátuszfélék]] (''Trichechus'') kivételével az emlősöknek hét nyakcsigolyájuk van<ref>{{cite journal|author Frietson Galis|year= 1999|title= Why do almost all mammals have seven cervical vertebrae? Developmental constraints, Hox genes and Cancer|language=angol|journal=Journal of experimental zoology| volume=285|pages=19-26}}</ref> Más gerincesekben ezek száma a [[kétéltűek]] egyetlen csigolyájától a [[Cygnus (állatnem)|hattyúk]] 25, vagy a már kihalt [[Elasmosaurus]] 76 csigolyájáig változik. A hátgerinc a nyak alsó részétől a medence tetejéig ér. A hátgerinc bordákhoz kapcsolódó része a mellkasi gerinc. a fennmaradó része az ágyéki gerinc. A keresztcsonti csigolyák a medence régióban helyezkednek el, a kétéltűekben egy, a legtöbb madárban és modern hüllőben kettő, míg az emlősökben akár 3-5 is lehet belőlük. Több keresztcsonti csigolya egy struktúrában történő egyesülése esetén keresztcsontról beszélünk. A madarakban található keresztcsont ({{latinul|synsacrum}}) a keresztcsonti-, az ágyéki-, továbbá részben a mellkasi- és farokgerincből, illetve a medenceövből áll. Az állatok farkát a farokcsigolyák alkotják, madarakban az utolsó néhány csigolya csontos képződménnyé nőhet össze, vagy – pl. [[ember]]ekben, továbbá [[csimpánz]]okban – [[csont|farokcsonttá]].
 
A gerincen elhelyezkedésük szerint szakaszokat különböztetünk meg. A [[nyak|nyaki gerinc]] a gerinc nyaki szakasza. Két lajhárfaj (''Choloepus'' és ''Bradypus'') és a [[manátuszfélék]] (''Trichechus'') kivételével az emlősöknek hét nyakcsigolyájuk van<ref>cite journal|author Frietson Galis|year= 1999|title= Why do almost all mammals have seven cervical vertebrae? Developmental constraints, Hox genes and Cancer|language=angol|journal=Journal of experimental zoology| volume=285|pages=19-26</ref> Más gerincesekben ezek száma a [[kétéltűek]] egyetlen csigolyájától a [[Cygnus (állatnem)|hattyúk]] 25, vagy a már kihalt [[Elasmosaurus]] 76 csigolyájáig változik. A hátgerinc a nyak alsó részétől a medence tetejéig ér. A hátgerinc bordákhoz kapcsolódó része a mellkasi gerinc. a fennmaradó része az ágyéki gerinc. A keresztcsonti csigolyák a medence régióban helyezkednek el, a kétéltűekben egy, a legtöbb madárban és modern hüllőben kettő, míg az emlősökben akár 3-5 is lehet belőlük. Több keresztcsonti csigolya egy struktúrában történő egyesülése esetén keresztcsontról beszélünk. A madarakban található keresztcsont ({{latinul|synsacrum}}) a keresztcsonti-, az ágyéki-, továbbá részben a mellkasi- és farokgerincből, illetve a medenceövből áll. Az állatok farkát a farokcsigolyák alkotják, madarakban az utolsó néhány csigolya csontos képződménnyé nőhet össze, vagy – pl. [[ember]]ekben, továbbá [[csimpánz]]okban – [[csont|farokcsonttá]].
 
[[Fájl:Gray306.png|jobbra|bélyegkép|250px|Az atlantoaxialis ízületalkotó csontrészek felülről.]]
== A gerinc görbületei ==
Az emberi gerincen jellegzetes ''(sagittalis)'' görbületek vanak. A nyaki szakasz előre konvex ''(lordosis)'', a háti hátra domború ''(kyphosis)'', a lumbalis ismét előre domború ''(lordosis)''. Ezek a görbületek a gerincet egy függőlegesen jól rugózó képződménnyé teszik, ami az ember álló helyzetben történő járása, sportolása stb. közben biztosítja az agyat tartalmazó koponya rugalmas alátámasztását.
 
== Jegyzetek ==
{{references}}
26 915

szerkesztés