„Katona Szabó István” változatai közötti eltérés

Első írása, egy [[Tolnai Lajos (író)|Tolnai Lajos]] marosvásárhelyi tartózkodásáról szóló adattár, [[Móricz Zsigmond]] lapjában, a [[Kelet Népe (folyóirat, 1935–1942)|Kelet Népében]] jelent meg (1941). Találkozásait Móricz Zsigmonddal megírta az [[Ifjú Erdély|Ifjú Erdélynek]] (1942). "Beszélgetés Veres Péterrel Debrecenben a földosztásról"-című cikke a [[Kolozsvár|kolozsvári]] Világosságban jelent meg, 1945-ben).
 
Írói és publicisztikai érdeklődésével a népi írók mozgalmához és szellemiségéhez kapcsolódott. A falu és a parasztság felemelésében látta a magyar társadalom fejlődésének megalapozását. A szövetkezeti mozgalom erdélyi hagyományainak folytatását, a finn szövetkezetek mintájára, az önkéntes szövetkezés gondolatát képviselte. (Hangya, Kaláka, Szövetség, [[Erdélyi Gazdasági Egyesület|EMGE]]). Szembe került az [[Magyar Népi Szövetség|MNSZ]] nemzetiségi jogokat feladó törekvéseivel és felszólalt az 1945. novemberi hírhedt Marosvásárhelyi Kiáltványa ellen, mely Erdély határainak végleges romániai megoldását, a határok megváltoztatásának szükségtelenségét hirdette meg a béketárgyalások előtt. Az Intézőbizottság tagjaként a Kiáltvány elfogadása ellen szavazott és tiltakozásul kilépett az MNSZ Központi Intéző Bizottságából. A Kiáltványt elfogadó vita és gyűlés jegyzőkönyvének szövegét személyesen adta át [[Tildy Zoltán|Tildy]] miniszterelnök kabinetjének, [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenc]] belügyminiszternek, és más leleplező anyaggal együtt [[Demeter Béla|Demeter Bélának]], a magyar béke előkészítő bizottság erdélyi szakértőjének 1946 januárjában. Ezt a Kiáltványt a román külügyminiszter felhasználta a [[Trianoni békeszerződés|Párizsi Béketárgyaláson]] a magyar igények visszaverésére.
 
Írói, közírói tevékenységével tudatosan, Sütő András főszerkesztősége alatt, célszerűen a magyar irodalom, művészet, és kultúra egymástól elszakíthatatlan egységét, közös hagyományainak folytatását szolgálta és jeles erdélyi képző- művészek (Nagy Imre, Nagy Albert és mások) és írók újraértékelését (Berde Mária, Nyírő József, [[Bözödi György]]) szorgalmazta. Mint szerkesztő és kritikus a fiatal művésznemzedék indulását támogatta. Bözödi György melletti kiállása miatt alacsonyabb beosztásba került az Új Élet szerkesztőségében és közéleti szerepében. Főleg az ellenzéki román írókkal való jó viszony ápolására törekedett, értékeik megismertetéséért cikkezett a magyar nemzeti öntudat erősítésével egyidejűleg. Rendszeresen részt vett az újraszervezett Nicolae Iorga Nyári Szabadegyetemen (Văleni de Munte, 1972-1975). A romániai magyar írók képviseletében részt vett a Kanizsai Írótáborban (1977). A [[Második világháború|II. világháború]] után a [[Világosság (kolozsvári napilap)|Világosság]], [[Utunk]], [[Romániai Magyar Szó]], [[Előre (napilap, 1953–1989)|Előre]], [[Dolgozó Nő]], [[Igaz Szó]], [[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]], [[Vörös Zászló]], [[Hargita (napilap)|Hargita]], [[Megyei Tükör]] is közölte riportjait, recenzióit, művészeti kritikáit.
 
Gondozásában jelent meg a Móricz-féle Magvető két erdélyi kiadása (1944, 1945); magyar nyelvtant és olvasókönyvet szerkesztett a VII. osztály számára (1962); jelentős [[riport]]sorozatai az [[Új Élet]]ben: ''Száz év után [[Orbán Balázs]] nyomában'' ([[Bözödi György|Bözödi Györggyel]], 1968); ''Negyven év múltán Bözödi György könyve nyomában'' (1972); ''Kalotaszegi krónika'' (1972); ''A bölcsőhely körül'' c. alatt [[Kovács Katona Jenő]], [[Salamon Ernő]], [[Tompa László]] és [[Nagy István (író)|Nagy István]] szülőhelyének bemutatása (1977–78).
146 763

szerkesztés