„Felszabadítási teológia” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a (r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: la:Theologia liberationis)
a
{{nincs forrás}}
A '''felszabadítási teológia''' az egyik legérdekesebb a [[Kereszténység|keresztény]] gondolkodás utóbbi évtizedekben bekövetkező fejleményei közül. A felszabadítási [[teológia]] Dél-Amerikából indult ki az [[1960-as évek]]ben, s az váltotta ki, hogy a kontinens szegényei mind elkeserítőbb körülmények közé kerültek. A nincstelenek körében munkálkodó misszionáriusok és papok ráébredtek, hogy a [[katolikus egyház]] által rájuk hagyományozott hittani súlypontú teológia nem alkalmazható ebben a helyzetben, s helyette valami mást, valami hasznavehetőbbet követeltek. Egyes latin-amerikai teológusok -[[Juan Luis Segundo]] és [[Gustavo Gutiérrez]]- a'' tanítás'' helyett a ''gyakorlatra'' tolták át a hangsúlyt. Azt hangoztatták, hogy a keresztény nézeteket csakis a tapasztalat útján lehet előrevinni, e tapasztalat pedig a szegények felszabadítása kell hogy legyen. Szerintük a [[Biblia]] a cselekvő [[Isten]]t állítja elénk, aki magára veszi a szegények és a szenvedők terheit, s az ő felszabadításukon munkálkodik. Ezt csak akkor érthetjük meg, ha mi is beleéljük magunkat a helyzetbe, ha minden erőnkkel az elnyomás megdöntéséért és a szenvedők felszabadításáért szállunk síkra. A felszabadítási teológusok ezért igyekeznek túllépni a "hithűség" hagyományos osztályain, s ehelyett a "helyes gyakorlatot" helyezik előtérbe. A dél-amerikai felszabadítási teológusok szinte kivétel nélkül [[római katolikus]]ok voltak, s az [[1980-as évek]]ben kivívták a [[Vatikán]] bírálatát,amiért fogékonynak mutatkoztak a [[marxizmus]] eszméi iránt. A felszabadítási teológia ebben, s nem az eljövendő világban keresi a társadalmi igazságosság és változás útjait. Ebben a tekintetben a felszabadítási teológia magán hordozza a [[Jürgen Moltmann]] képviselte új [[eszkatológia]] nyomait. A [[20. század]] bibliakutatásának fejleményei szintén hatást gyakoroltak a felszabadítási teológiára, így Barth felfogása, amely szerint hagynunk kell, hogy a Szentírás szólítson meg bennünket, nem pedig fordítva, illetve a "narratív teológiai" áramlat, amely szerint a [[kereszténység]] lényege nem az elvont doktrínákból, hanem egyenesen a keresztény történet elbeszéléséből ered. A felszabadítási teológia képviselői szerint a megváltásról és a felszabadulásról szól. Mérföldkő volt a felszabadítási teológia és egyúttal [[Latin-Amerika]] történetében a kontinens római katolikus püspökeinek [[1968]]-as kongresszusa a kolumbiai [[Medellín]]ben. Ez a kongresszus önkritikus módon megállapította, hogy a katolikus egyház gyakran a térség elnyomó hatalmait támogatta, és kijelentették, hogy a jövőben a szegények, a kizsákmányoltak oldalán fog állni. A felszabadítási teológia következőkben foglalható össze: '''1.''' A felszabadítási teológia az elnyomottak és szegények felé fordul. "A szegények a keresztény igazság és gyakorlat megértésének autentikus teológiai forrásai." (Sobrino) Az egyház a szegények oldalán áll az elnyomókkal szemben: "Isten világosan és egyértelműen a szegények oldalán áll." (Miguel Bonino)
 
'''1.''' A felszabadítási teológia az elnyomottak és szegények felé fordul. "A szegények a keresztény igazság és gyakorlat megértésének autentikus teológiai forrásai." (Sobrino) Az egyház a szegények oldalán áll az elnyomókkal szemben: "Isten világosan és egyértelműen a szegények oldalán áll." (Miguel Bonino)
Minden keresztény teológiának és missziónak "alulnézetből", a szegények szenvedésével és nyomorával kell kezdődnie. '''2.''' A teológia nem kívülálló és nem is lehet az a társadalmi eseményekben vagy politikai cselekvésekben. "A teológiának abba kell hagynia a világ értelmezését, és el kell kezdenie megváltoztatni azt." (Bonino) Míg a klasszikus nyugati teológia a cselekvést az elmélet eredményének tekintette, addig a felszabadítási teológia felcseréli a sorrendet: a cselekedet az első és azt követi a kritikai reflexió.
 
Minden keresztény teológiának és missziónak "alulnézetből", a szegények szenvedésével és nyomorával kell kezdődnie.
 
Minden keresztény teológiának és missziónak "alulnézetből", a szegények szenvedésével és nyomorával kell kezdődnie. '''2.''' A teológia nem kívülálló és nem is lehet az a társadalmi eseményekben vagy politikai cselekvésekben. "A teológiának abba kell hagynia a világ értelmezését, és el kell kezdenie megváltoztatni azt." (Bonino) Míg a klasszikus nyugati teológia a cselekvést az elmélet eredményének tekintette, addig a felszabadítási teológia felcseréli a sorrendet: a cselekedet az első és azt követi a kritikai reflexió.
 
A felszabadítási teológusok és e teológia hívei számára a marxizmus a "társadalmi elemzés eszköze" (Gutiérrez), mely által tapasztalatot szerezhetnek Latin-Amerika jelenlegi társadalmi helyzetével kapcsolatban, és amelynek segítségével a szegények szörnyű helyzete orvosolható. Másodszor, a [[marxizmus]] és a [[szocializmus]] politikai programot kínál, mely által a jelenlegi igazságtalan társadalmi rendszer lebontható, és egy igazságosabb társadalom építhető fel. A gyakorlatban a felszabadítási teológia erősen bírálja a [[kapitalizmus]]t, és támogatja a szocializmust. [[Latin-Amerika]], de más földrészek [[baloldali]] keresztényeire ([[keresztényszocialisták]] és [[keresztény kommunisták]])is nagy hatással van a felszabadítási teológia.E teológia hívei a Bibliát mint a felszabadítás elbeszélését olvassák. Különös hangsúlyt fektetnek Izraelnek az egyiptomi szolgaságból történt kiszabadulására, a próféták elnyomást ostorozó szavaira és [[Jézus]] szegényeknek és kitaszítottaknak szóló evangéliumhirdetésére. A Szentírás mondanovalóját alkalmazzák a latin-amerikai helyzetre. A felszabadítási teológia igyekezett azonossá tenni az üdvösséget a felszabadítással, és az üdvözítés társadalmi, politikai és gazdasági vonatkozásait emelte ki. Az irányzat különös hangsúlyt fektet a "strukturális bűn" fogalmára, megjegyezve, hogy nem az egyén, hanem a társadalom romlott meg és igényel megváltást. A szegények szenvedését nem a szenvedésbe való passzív beletörődésként mutatja be, hanem mint részvételt abban a harcban, amit Isten a világban meglévő szenvedés ellen vív- ebben a harcban Isten közvetlenül szembesül a szenvedéssel. A világban meglévő rossz és szenvedés eredetének magyarázatára a felszabadítási teológia felhasználja [[Karl Barth]] elméletét, melynek fő tétele, hogy Isten kegyelme legyőzi az evilági rosszat és szenvedést. Az [[Isten]] kegyelmének végső győzelmébe vetett hit lehetővé teszi a hívők számára, hogy megtartsák erkölcsüket és reménységüket egy olyan világgal szemben, melyben látszólag a rossz uralkodik.
305

szerkesztés