„Diatonikus hangsor” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a görögök |
a Fa-Do-Szo-Re-La-Mi-Ti. |
||
1. sor:
'''Diatonikus hangsor''' a mai [[zene]]i szóhasználatban olyan hétfokú hangsor, melyben öt egészhang és két félhang van úgy elhelyezve, hogy a félhangok a lehető legmesszebb legyenek egymástól.Hangjai 7 tiszta kvintből álló összefüggő láncot alkotnak:Fa-Do-Szo-Re-La-Mi-Ti.(diatónia algebrája). A nyugati zene leggyakrabban használt hangsora.
Az ókori [[görögök]] hangrendszereiket úgy eredeztették, hogy egy alaphangról fölfelé, majd az [[oktáv]]hangról lefelé egy-egy tiszta [[kvint]]et képeztek, így az oktávot két tiszta [[kvart]]ra és az ezeket elválasztó egészhangra osztották fel. Az így létrejött tiszta kvartok négy hangra való felosztásának módjait nevezték [[tetrachord]]oknak. Ezeket három ''génuszba'', kategóriába sorolták aszerint, hogy azok milyen hangközöket tartalmaznak. ''Diatonikus''nak nevezték azt a génuszt, amely két egész- és egy félhangközt használ erre a felosztásra. Ha a hétfokú hangsort két ilyen diatonikus tetrachord felhasználásával építjük fel, megkapjuk a mai értelemben vett diatonikus hangsort.
| |||