„KV–85” változatai közötti eltérés

10 bájt hozzáadva ,  9 évvel ezelőtt
 
== Története ==
A KV-sorozat fejlesztése során egyre vastagabb páncélzatot kaptak, amit a motorerő növekedése nem követett. Ezért a KV-k a harcban már nem tudták követni a T–34-eseket. Az utolsó KV–1-eseket könnyített páncélzattal, KV–1SZ (''szkorosztnvij'' = gyors) néven gyártották. [[1942]] augusztusában kerültek a keleti frontra az első német [[Panzerkampfwagen VI|Tigris harckocsik]]. A négy darab elsőként bevetett járműből egy elakadt és a szovjetek kezébe került. A harckocsi átvizsgálása után döntöttek a KV alvázak átalakításáról, erősebb fegyverrel felszereléséről. Ugyanekkor a [[T–34]]-es harckocsi is 85 mm-es löveget kapott, ez lett a [[Harckocsi|T–34/85]] típus. Védelmét megerősítették, az áttervezett, öntött torony páncélzatát 110 mm-esre növelték. Mégis 1942 második felétől szünetelt a szovjet nehézharcskocsi program, és a [[kurszki csata]] során gyakorlatilag nem is volt szovjet nehézpáncélos egység, csak közepes harckocsik álltak szemben a német Tigrisekkel és Párducokkal.
 
A sürgősséggel lefolytatott műszaki fejlesztés során a harckocsi műszaki paraméterei részben változatlanok maradtak, így az oldalankénti hat futógörgős, torziós rugókra függesztett futómű és a hátsó lánchajtókerék is megmaradt. Oldalstabilitása továbbra is 30° volt. A lánctalp szélesítésével elérték, hogy a 9,5 N/cm² fajlagos talajnyomás 8,5 N/cm²-re csökkent. A lépcsőmászóképesség 0,71 méterről 1,2 méterre növekedett. Az árokáthidaló képesség a nehezebb és hosszabb löveg miatt kissé csökkent, 2,9 méterről 2,8 méterre. A mászóképesség 30°.
26 915

szerkesztés