„KV–1” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
11. sor:
| páncélzat = 30–90 mm
| elsődleges fegyverzet = 76,2 mm-es F–34 típusú harckocsiágyú
| másodlagos fegyverzet = 3 vagy 4 db 7,62 mm-es [[géppuska|DT géppuska]]
| motor = V–2K típusú, V12-es hengerelrendezésű [[Diesel-motor|dízelmotor]]
| teljesítmény = 373 kW (600 LE)
18. sor:
}}
 
A '''KV–1''' ''(KV – [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Kliment Vorosilov]])'' [[Szovjetunió|szovjet]] [[Harckocsi|nehézharckocsi]] a [[második világháború]] időszakából. [[1940]] márciusa és [[1942]] augusztusa között gyártották. A [[KV–2]] megjelenéséig a típusjelben nem volt sorszám, csak a ''KV'' típusjelet használták. A szovjet–finn [[téli háború]]ban és a második világháborúban alkalmazta a [[Vörös Hadsereg]].
 
== Története ==
 
A Vörös Hadsereg már az 1930-as évek elején csapatszolgálatba kívánt állítani egy korszerű nehézpáncélost, de az ez időben zajló áttörő harckocsik programja csúfos kudarcba fulladt. Az öt toronnyal felszerelt [[Harckocsi|T–35]], és a három toronnyal ellátott [[T–28]] harckocsik nem tudták teljesíteni a korszerű hadászati elvárásokat, így kénytelenek voltak félredobni a több toronnyal felszerelt, nehéz és lassú "cammogó erődök" koncepcióját, és újjá kellett tervezniük ezt a fegyvernemet. Ezért T-34-es közepes harckocsi tervezésével párhuzamosan megkezdték a KV típusjelű (KV=Kliment Vorosilov) nehézharckocsi-sorozat kifejlesztését is. A Szovjetunió megtámadásakor még kevés példány állt hadrendben, a gyártás csúcspontja már a háború idejére esik. 1943 után fokozatosan a [[KV–85]]-ös modell váltotta fel.
 
== Felépítés ==
=== Páncéltest ===
A T-34-eshez hasonlóan ezt a modellt is egy toronnyal látták el, a teste pedig vastag, döntött lemezekből készült. A 90 mm-es homloklemezt, a tornyot és a lánctalp feletti oldalt a németek a [[Barbarossa hadművelet]] idején saját harckocsijaik lövegeivel nem tudták átütni, ezért a KV–1-es azon kevés szovjet eszközök közé tartozik, amelyek sikerrel vették fel a harcot a német páncélosokkal. A KV–1-est csak a zuhanóbombázók és a FlaK 36-os légvédelmi löveg <ref>FlaK - Flugzeigabwehrkanonen=Légvédelmi ágyúk, németül</ref> volt képes leküzdeni. A helyzeten kissé változtatott, amikor a frissen rendszerbe állított PaK 40-es, 7,5 cm-es vontatott löveg 1941. novemberében megérkezett a keleti frontra.
 
=== Fegyverzet ===
38. sor:
 
== Változatai ==
[[Fájl:File:KV-1 1942 Parola.jpg|bélyegkép|jobbra|200px300px|KV-1 harckocsi a finnországi Parola Múzeumban]]
A KV–1 1941 folyamán egyre erősebben páncélozott, ezért egyre nehezebb lett. 1942-re már nem tudták a T–34-esekkel együtt bevetni, mert a mozgékonysága jóval alulmaradt a kívánatosnál. Ezért a gyártás utolsó fázisában könnyítettek rajta, vékonyabb páncélzattal szerelték fel. Ezeket KV–1SZ néven alkalmazták. Az SZ rövidítés az orosz ''szkorosztnvij'' (= gyors) szóra utal.
 
A [[KV–2]]-es harckocsi gyakorlatilag változatnak tekinthető, mert csak a torony és a főfegyverzet lett más benne. A KV–2 azonban magas építése és a torony magas, függőleges oldalfalai miatt sokkal sebezhetőbb volt.
 
Utódja a [[KV–85]]-ös harckocsi lett, amelynek tornyát már a [[T–34]] változatainak ([[Harckocsi|T–34/85]]) tapasztalatai alapján tervezték meg és 85 mm-es löveggel szerelték fel.
 
== Források ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/KV–1