„Máriássy János” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Vág –> Vág (folyó)
11. sor:
1849 januárjától hadosztályparancsnokká nevezték ki [[Klapka György]] parancsnoksága alatt újjászervezett felső-tiszai hadseregben. Egységével [[február 24.|február 24-én]] [[Pétervására]] mellett rajtaütütt [[Franz von Schlik]] altábornagy egyik egységén, amely jelentős veszteséget szenvedett. A [[Kápolnai csata|kápolnai csatában]] az ő csapatai védték [[Kápolna (település)|Kápolnát]], míg [[február 27.|február 27-én]] a [[Franz Wyss]] vezette császári csapatok visszavonulásra nem kényszerítették.
 
A [[tavaszi hadjárat]] alatt betegszabadságon volt, az I. hadtestbe beosztott hadosztályának parancsnokságát [[Buda ostroma (1849)|Buda ostroma]] alatt vette át ismét. Döntő szerepet játszott a vár [[május 21.|május 21-e]]i bevételében. Csapatai élén ő tört be először a várba a [[Krisztinaváros]] felöli oldalon. Jutalmul ezredessé léptették elő és megkapta a [[Magyar Katonai Érdemrend]] III. osztályát. Részt vett a [[Vág (folyó)|Vág]] melletti harcokban, majd a [[Komáromi csaták#A második (1849. július 2.)|második komáromi]] és a [[váci csata|váci]] csatában. Az [[augusztus 2.|augusztus 2-a]]i [[debreceni ütközet]]ben csapataival ő fedezte a magyar sereg visszavonulását. [[augusztus 10.|Augusztus 10-én]] ismét [[Franz von Schlik|Schlik altábornagy]] csapatai ellen harcolt a [[németság]]-[[újsági]] ütközetben.
 
A fegyverletétel után Aradon előbb halálra ítélték. Az ítéletet [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] tizennyolc év várfogságra változtatta. Aradon, majd [[Olmütz]]ben raboskodott. [[1856]]-ban kapott kegyelmet. 1861-ben az [[igló]]i kerület országgyűlési képviselőjévé választották. [[1869]]-ben az újonnan alakult magyar királyi honvédségben ezredesi rangot kapott, és a [[kassa]]i honvédkerület parancsnokává nevezték ki. 1871-ben vezérőrnaggyá, 1879-ben altábornaggyá léptették elő. 1887-ben vonult nyugalomba. 1888-ban bárói címet kapott, és a főrendiház tagja lett. Az 1890-es évek elején megírta emlékiratait ''Visszaemlékezések az 1848–49. évi szabadságharc alatt végzett szolgálataimra'' címmel.