„Faludi Ferenc” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Buda –> Buda (történelmi település) |
|||
34. sor:
==Élete==
Németújvárott született nemes szülőktől; tanulmányait a retorikáig [[Sopron]]ban végezte s 16 éves korában a jezsuita-rendbe lépett. [[Bécs]]ben a Szent Anna nevű kolostorban két évi próbaidőt töltött el; azután [[Graz]]ba küldeték, ahol a bölcseletet három évig hallgatta. Visszatérve Bécsbe 1725-től 1729-ig a humaniorákat, 1730-ban pedig a mértant adta elő; majd a hittudományi szakra lépett, s 1734-ben áldozópappá szentelték. Papi hivatalát [[Buda (történelmi település)|Budán]] a [[Viziváros]]ban kezdette meg mint német hitszónok. Miután a következő évben a rend szabályai szerint a harmadik próbaidőt is eltöltötte [[Besztercebánya|Besztercebányán]], szerzetesi hivatottságának legfényesebb bizonyítványával ujra Bécsbe küldték, ahol az 1736-37-ben a Pázmaneum növendékeinek lelkésze és az egyetemen mint a katolikus erkölcstan tanítója működött. 1737-től 1740-ig Grazban a bölcseletet, 1740-től 1741-ig [[Linz]]ben a mértant adta elő, Bacsányi és Révai szerint a hittudományt is. Innét még a tanév befejezése előtt [[Róma|Rómába]] küldték a Szent Péter templomba magyar gyóntatónak. Mivel hivatala nem sok időt vett igénybe, elég alkalma volt az olasz művészet remekein izlését fejleszteni s az olasz és francia irodalommal megbarátkozni.
A távollét hazájától nemes keblében a haza szeretetét még erősebb lángra lobbantotta s arra az elhatározásra bírta, hogy nemzete elhanyagolt nyelvét fejlessze s alásüllyedt irodalmát tőle telhetőleg emelje s gazdagítsa. Üres óráit fordítgatásokkal és versírással töltötte. Rómából öt évi távollét után a rend kormánya visszahívta, egy évig (1746-47.) a [[nagyszombat]]i egyetemen a Szentírás magyarázója volt. A következő évben az akkor felállított bécsi Theresianum első aligazgatójává nevezték ki; ezen hivatala mellett a római és német törvény történetét is előadta. Ezen új tantárgy minden idejét igénybe vette, így írói tevékenysége újból szünetelt. Azután igazgatói hivatalokat ruháztak reá; igy 1748-től 1751-ig a jézsuiták nagyszombati könyvnyomdáját, másik három évig (1751-54.) a rend [[kőszeg]]i házát, ugyancsak háromig (1754-57.) a kőszegi kollégiumot és kettőig (1757-59.) a [[pécs]]i házat igazgatta, mig végre sokoldalú működés és vándorlás után ismét nyugalmasabb állást nyert, amennyiben 1759-ben a jezsuiták [[pozsony]]i könyvtárának igazgatója lett. Tizennégy évig működött itt, amikor Ganganelli brevéje ([[1773]]. [[július 21.]]) a jezsuita rendet eltörölte. Ez mély fájdalommal hatott reá s visszavonult [[Rohonc]]ra ([[Vas megye]]) a Batthyányiak birtokára, a parancsolt nyugalmat leélni, hol csendes háborítatlan munkássága közepette érte utól a halál. 1779. december 17-én vérhányás lepte meg, mire másnap reggel szélütés következett, mely még aznap véget vetett életének. Faludi hagyatéka arany, ezüst és réz pénzben 210 forint 46 koronából, s a ruhái s házi eszközei után árverésen befolyt 59 forint 57 koronából, jelentéktelen könyvtára pedig huszonegy darabból állott, melyhez saját munkái közül a Szent és Bölcs emberből együtt 48 példány járult. Mint Bacsányi irja (Faludi versei): Az ő korában még találtattak a rohonczi lakosok közt, kik fiatal korukban Faludit ismerték; de csak látásból; mert őt közelebbről ismerni vagy vele társalogni nem volt szerencséjük. Ezek nem mondhatván egyebet felőle, azt állítják, hogy külsejére nézve középtermetű, teljes képű, vaskos ember volt. Keresve keresett arcképét Bacsányi semmikép sem szerezhette meg.
| |||