„Rimely Károly” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DanjanBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Forrás: DEFAULTSORT AWB
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Buda –> Buda (történelmi település)
3. sor:
==Élete==
 
Gimnáziumi tanulmányait szülővárosábans mint az Emericanum növendéke [[Pozsony]]ban végezte. 1840-től a bölcseletet [[Nagyszombat]]ban, a teológiát 1842-től [[Bécs]]ben hallgatta. Pappá szenteltetett 1848. június 21-én. A beteg dömösi plébánost segítette egy ideig, azután káplán volt Patakon és 1849-től [[Buda (történelmi település)|Budán]] a Krisztinavárosban, ahol a város ostroma alatt is jelen volt. 1850-ben tanulmányi felügyelő lett a bécsi Pazmaneumban. Az 1852-53. tanév végétől az egyháztörténelem és jog tanszékén működött az [[Ószeminárium|esztergomi papnevelőben]]; egyszersmind házasságvédő és zsinati vizsgáló volt. 1860-ban pazmaneumi aligazgató, majd ideiglenes igazgató, egyszersmind pápai t. kamarás is lett. 1867. március 16-án pozsonyi kanonokká neveztetett ki. 1868 márciusában [[Rudolf trónörökös]], Gizella és Klotild főhercegnők magyar nyelv- és irodalomtanára és 1870-ben Üdvözitőről nevezett lekéri valóságos apát lett. 1876. január 17-én, midőn a trónörökös és főhercegnők tanítását befejezte, a [[Lipót-rend]] lovagkeresztjét kapta. 1889. április 28-án pozsonyi városi plébánosnak választatott meg. 1892-ben a pápa házi főpapjai közé sorozta. 1893. május 23-án besztercebányai püspökké nevezte ki a király. 1898-ban ülte áldozópapságának 50 éves évfordulóját, mely alkalommal a király a [[Ferenc József-rend]] nagykeresztjével és sajátkezű üdvözlő levelével tüntette ki. A történelmi társulat alapítója 165 forinttal. Meghalt 1904. január 13-án a garamszentkereszti kastélyában.
 
Cikkei az 1850-es évek elején a Religióban papi nevelésről s egyéb napi kérdésekről, (1853. I. Töredékeszmék a kegyszerfélékről); a [[Családi Lapok]]ban (1853. Dömös, történelmi adatok után); az István bácsi Naptárában (1856. Esztergom); a Pázmány-Füzetekben (1857, 1859. egyházi beszédek); a Magyar Államban (1884. a pozsonyi közművelődési egyesület ülésén tartott elnöki beszéde); a Vasárnapi Ujságban (1896. 51. sz. Rudolf trónörökös neveltetéséről); az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.