Főmenü megnyitása

Módosítások

linkek, forma
<!-- Information -->
név = '''Rudolf Carnap'''|
született = [[1891]],. [[Májusmájus 18.]]|
meghalt = [[1970]],. [[Szeptemberszeptember 14.]] |
iskola_irányzat = [[Analitikus filozófia]], [[logikai pozitivizmus]]|
érdeklődés = [[Logika]], [[EpisztemológiaIsmeretelmélet]], [[Tudományfilozófia]], [[Szemantika]] |
befolyásolta = [[Willard Vanvan Orman Quine|W. Vv. O. Quine]], [[David Lewis]], [[Nelson Goodman]], [[David Kaplan]], [[Analitikus filozófia]] |
befolyásolták = [[Gottlob Frege]], [[Immanuel Kant]], [[Albert Einstein]], [[Ludwig Wittgenstein]], [[Bertrand Russell]]|
fontosabb_nézetei = A [[metafizika]] kiküszöbölése, verifikációs kritérium, a tudomány egysége, [[analitikus]] és [[Szintézis (filozófia)|szintetikus]] állítások distinkciója, az elméletek [[konfirmáció]]s foka, nyelvi keretrendszerek, a tolerancia elve|
}}
 
'''Rudolf Carnap''' ([[Ronsdorf]], [[Németország]], [[1891]]. [[május 18.]] – [[Santa Monica]], [[Kalifornia]], [[1970]]. [[szeptember 14.]]) [[Németország|német]]- [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[filozófusok listája|filozófus]]. A [[logikai empirizmuspozitivizmus]] irányzatának szellemi vezére. Fő eredményeket a [[tudományfilozófia]], [[episztemológiaismeretelmélet]], [[nyelvfilozófia]], [[matematika]], [[logika]], a logika filozófiája, a matematika filozófiája és számítástudomány területén ért el.
 
== Élete ==
1926-ban '''[[Bécs]]be''' költözött, hogy a Bécsi Egyetemen egy akadémiai posztot foglaljon el, és tagja lett az ún. [[Bécsi kör]]nek, melyet [[Moritz Schlick]] vezetett. A kör tagjai, főleg Schlick szorgalmazására találkozott időnként [[Ludwig Wittgenstein]]nel is, akinek viszont kissé ellenszenves volt a kör, és különösen Carnap. 1928-ban Carnap publikálta korai fő művét, és a logikai empirizmus korai szakaszának meghatározó művét ''„A világ logikai felépítése”'' (Der logische Aufbau der Welt (röviden: Aufbau)) címmel. 1929-ben ''„A logika vázlata”'' (Abriss der Logistik) egy matematikai-logikai kézikönyvet adott ki. 1930-ben [[Hans Reichenbach]]-hal közösen a „Megismerés” (Erkenntnis) nevű folyóiratot alapították meg.
 
1931-ben '''Prágában''' nevezték ki professzorrá. Prága akkoriban szoros szellemi kapcsolatban volt Béccsel, és majdnem olyan meghatározó intellektuális központ volt. [[Willard Vanvan Orman Quine]] ekkor látogatta meg, és lett tanítványa, majd nézeteik eltávolodása mellett jó barátja. Ekkor ismerkedett meg Inával, feleségével. Itt írta 1934-ben másik meghatározó művét ''„A nyelv logikai Szintaxisa”'' (Logical Syntax of Language (röviden: Syntax)) címmel.
 
1935-ben Carnap az '''[[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]]ba''' emigrált, ahol 1941-ben lett állampolgár. Az emigrációban Quine segítette sok mindenben. A [[chicago|Chicagói]] Egyetemen kapott állást 1936-ben, és 1952-ig maradt ott. Chicagóban bizonyos okok miatt olyan filozófiai légkör is vette körül, amiben nem érezte jól magát, így egy rövid princetoni állás után a [[UCLA]]-n (University of California at [[Los Angeles]]) lett professzor 1954-ben.
 
14 éves korában Carnap eszperantót tanult, később az [[Eszperantó]] Világkongresszust meglátogatta, és a nyelvet utazásai során is alkalmazta. Az 1963-as önéletrajzában nagy rajongással ír erről a nyelvről. Ez a rajongás filozófiai nézeteivel kapcsolatos, hiszen Carnap nagy mestere volt a mesterséges, formális nyelveknek, és nagy híve az egységesség (egységes tudomány) eszméjének. Carnap korai fiatalságától fogva antialkoholista volt.
== Könyvei ==
 
Az '''Aufbau''': Ebben egy un. fogalmi konstitúciós rendszer felépítését célozta meg, főképpen saját-pszichés élmények alapján ([[fenomenológia|fenomenologikus]]), a tudomány számára. A könyvre nagy vonalakban lehet azt mondani, hogy kísérlet egy [[Principia Mathematica]] természettudományi párhuzamára. Ekkor Carnap és a kör filozófiáját a metafizika értelmetlensége, a tudományos filozófia, az egységes tudomány, a verifikáció elvének tézise (Wittgensteintől) határozta meg.
 
A '''Syntax''' logikáról, (mesterséges) nyelvrendszerek általános szintaktikai kérdéseiról szól. E könyvben fogalmazta meg az un. [[Tolerancia]] elvét, amely egy bizonyos [[konvencionalizmus]]t jelez, továbbá azt a tézist, hogy a tudományfilozófia a tudomány logikájának vizsgálata, amit ekkor szintaktikai vizsgálatokban látott. Innentől Carnap filozófiája az empirizmus liberalizációja, a nyelvfilozófia, részben a konvencionalizmus irányába mozdul el.
== Filozófiája ==
 
Általánosságban logikai empiristának mondják, és ő maga ezt a kifejezést nagyjából találónak gondolta. A Neo-pozitivizmus kifejezést kritizálta, mivel a klasszikus pozitivistáknak az anti-realista nézeteit ő metafizikainak gondolta. Carnap filozófiája összességében a kezdeti, korai logikai empírizmusből egy fejlődést mutat egy nagyon komplex, szofisztikált logikai empírizmus felé. Ebben különböző tézisek, mint célok, alapok, irányok megmaradtak: ilyen a tudományos filozófia, a metafizika ellenesség, a logikai és empírista beállítottság. Bizonyos tézisek viszont változtak, elvetődtek, finomodtak az idő folyamán. A kezdeti redukcionizmus egy liberálisabb változattá fejlődött, a kezdtei atomizmus egy kontextualista nézetté fejlődött, a kezdeti [[verifikációnizmus]] helyett a [[konfirmácionizmus]] jellemző rá. Ez a változás a logikai empiristaként való kategorizálását az élete vége felé kérdésessé teszi. Carnap filozófiája alaposabb elemzéssel arra is rámutat, hogy tulajdonképpen ez a kategorizálás maga is kérdéses. Carnap egy nagyon egyedi gondolkodóvá fejlődött, akinek komplex világképe csak igen durva leegyszerűsítéssel kategorizálható olyan fogalmakkal, mint [[Realizmus (filozófia)|realizmus]], [[relativizmus]], [[konvencionalizmus]], [[instrumentalizmus]], [[pozitivizmus]], [[empírizmusempirizmus]]. Ezen filozófiák mind valemennyire jellemzőek Carnap nézeteire, de mindegyik egy nagyon meghatározott módon.
 
A következőkben fő téziseit mutatjuk be.
== Kritikák ==
 
A neo-[[logikai pozitivizmus|neopozitivizmus]] első jelentős kritikusa [[Karl Popper]] volt, aki a „Logik der Forschung" („The Logic of Scientific Discovery”, „A Tudományos Kutatás Logikája”) című könyvét a Bécsi Kör és azon belül Carnap támogatásával jelentette meg. Poppert emiatt is, továbbá bécsi volta miatt, valamint mert nézetei nem állnak olyan nagyon távol a logikai empirizmus nézeteitől, a Bécsi Kör belső ellenzékének nevezték. Carnap jelentős hatással volt a fiatal Popperre bécsi éveiben, fontos volt pályafutásának elindításában .
Popper nézetei a verfikácionizmus kritikáját illetően meghallgatásra találtak, és a kör nézetei módosultak is a konfirmáció, az empirizmus liberalizációja felé. Természetesen nem minden kritikáját fogadták el maradéktalanul. Egy viszonylag racionális vita folyt végig Popper és Carnap között különböző kérdésekben.
Egy másik mérföldkőnek számít 1951-ben [[Quine]] „Two Dogmas of Empiricism” („Az empirizmus két dogmája”) című tanulmánya, amely elsősorban az analitikus és szintetikus megkülönböztetése ellen szólal fel, valamint tartalmazza Quine holisztikus, naturalisztikus tudományfelfogásának egy korai leírását is. Quinéről azt kell tudni, hogy Carnap kedves tanítványa és életre szóló barátja volt, mi több, a Bécsi Körnek is élete végéig tagja. Fiatal korában Bécsbe és Prágába utazott Carnaphoz, hogy tanuljon nála, és nézeteinek híve volt. Később nézetei fokozatosan elkülönültek, és jelentősen elágaztak a pragmatizmus, és egy naturalista tudományfilozófia felé .
A közvélemény szerint a neo-pozitivizmust [[Thomas Kuhn]] 1962-ben megjelent „The Structure of Scientific Revolutions” („A Tudományos Forradalmak Szerkezete”, a továbbiakban Struktúra) című könyve „ölte meg”. Ebben a könyvben a szerző állítólag cáfolja a neo-pozitivizmus számos doktrínáját, és ezzel adta neki úgymond a „végső döfést” . A neo-pozitivizmus cáfolt doktrínái a megfigyelés-elmélet distinkció, a semleges megfigyelési nyelv, a verfikációs kritérium, a tudományos fejlődés akkumulatív, atomisztikus logikai modellje és hasonlók volnának.
Kuhn könyve egyúttal a tudományfilozófia úgynevezett történeti és szociális fordulatának is kezdete, amely nemcsak szakít a logikai-empirizmus bevett nézeteivel, hanem a normatív és logikai megközelítés helyett egy deskriptív és [[történelem|történelmi]], [[szociológia]]i szempontot vezet be. Ez a fordulat máig is tart.
Kuhn fordulata – melyet [[Paul Karl Feyerabend|Feyerabend]] [[anarchizmus]]a támogatott, majd Bloorék iskolája radikalizált szociológiai irányban – nem csak a tudományfilozófiában volt meghatározó, hanem egy óriási divathullámot indított el a szélesebb kultúrában. Kuhn paradigmáiról nem csak filozófusok, hanem manapság szinte mindenki beszél. Kuhn része lett az általános intelligenciának, a tudományos diskurzusoknak, beleivódott a „hippi-kultúrába”, időnként „fő szentje” a new-age vallásoknak, a [[science-war]] jellegű viták általánosan hivatkozott tekintélye. Kuhnt minden szakember és sok nem szakember ismeri, vagy ismerni véli.
Ironikus módón azonban a neo-pozitivizmus bevett nézeteiről szóló fenti nézet az első bekezdésben maga a bevett nézet, legalábbis durva leegyszerűsítés. Ez látszik kibontakozni az utóbbi évek kutatásaiból. A történet ugyanis nem ennyire egyszerű.