„Várpalota” változatai közötti eltérés

Witzleben alatt megjavult a munkások keresete. Mivel az alsóváros kútjai ebben az időben apadtak el, bevezetteti a Szélhel-forrás vizét a városba. 1904-ben téglagyárat épít és mészégetőt, melyet 1909-ben generátortüzelésre rendez be. 1907-ben megalapítja a Várpalotai Ipartelepek R.T. -ot, de a részvények többsége a kezén marad. A kitermelt szén jobb felhasználása érdekében brikettgyárat létesít 1914-ben. Beruházásai nagy összegeket emésztettek fel, de intézkedései nyomán alakul ki Palotán a modernebb, kapitalista értelemben vett bányászat.

Witzleben [[1919]]-ben eladta részvényeit, a vásárlók a bécsi [[Deposition Bank]], a [[Magyar Országos Bank]], meg a Város és Községfejlesztő RT voltak, melyek létrehozták az [[Unió Bányászati és Ipari RT]] -ot, melynek kapóra jött az [[1915]]-ben elkezdődött várpalotai villamosítás, mert az alacsony értékű, 2200 kalóriás lignit egy részét az Erőmű, mint rendszeres fogyasztó lekötötte.

1920 után átmenetileg szénhiány lépett fel az országban, így a palotai szén - történetében először - a kereslet miatt lett értékesíthető a városhatárokon kívül. Ennek egyenes következménye, hogy 1923-ban az Esztergom-Szászvári R.T., majd ennek utóda, a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. is bekapcsolódott a bányaművelésbe. De 1926-ban a világgazdasági válság következtében ismét csökkent a szén iránti kereslet. A bánhidai erőmű is áttért a jobb minőségű szenek alkalmazására, így a palotai szén piaca szinte kizárólagosan lakossági fogyasztásra korlátozódott. Ezen az R.T. vezetői úgy segítettek, hogy megszerezték piacnak a fűzfői gyártelepet, és társvállalatát, a Nitrokémiai Ipartelepeket. Ennek köszönhető, hogy a válságban lévő szénbányászat volumene az 1928-as értékhez képest (49. 000 tonna) 1929-re több, mint kétszeresére nőtt (129. 000 tonna).

A termelés növekedése azonban nem állt meg, sőt! [[1930]]-ban már 163. 060 tonna, majd [[1932]]-ben 251. 000 tonna a kitermelt szén mennyisége. Persze ehhez nagy mértékben hozzájárult, hogy [[1929]]-ben működésbe lépett a szénosztályzó, megkezdte termelését a [[Fleissner-féle ahidráló]] berendezés, mely a nyers szenet volt hivatott vízteleníteni; a víztartalom kb. 46% -ról 18-20% -ra csökkent, a kalóriaérték pedig 2000-2200 -ról 4000-4200 -ra nőtt. Így az ahidrált szén már a tüzelőpiacon is versenyképessé vált. A piac szélesítése végett jó néhány dunántúli malom tüzelőberendezését palotai ahidrált szén használatára alkalmas szívó-gázmotorokra cserélték ki.