„A szerbek vallási identitása” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „A szerbek vallási identitása A szerbek a IX. században vették fel a kereszténységet. A kereszténység a Római Birodalomban született, majd annak kettészakad…” Címke: formázatlan |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
A kereszténység a Római Birodalomban született, majd annak kettészakadása a keresztény vallásban is megosztottságot eredményezett. A szerbek bizánci hatásra ortodox hitűek lettek. Vallásuk ma is ortodox keresztény.
Az [[ortodox]] - teológiai értelemben - a hamisítatlan keresztény tanítás jelzője. Más magyarázatok szerint az 1054-es keleti egyházszakadáskor a Rómától különvált egyház tagjainak jelzője. A kettészakadt egyházban tehát a keleti egyház lett ortodox, melynek a magyar nyelvben a görög-keleti szó a megfelelője, míg a szláv nyelvekben a pravoszláv. A két egyház hitélete a kezdetektől fogva különbözött egymástól.
Szent Száva a szerb államiság megteremtőjeként tisztelt dinasztiaalapító, I. István szerb fejedelem legkisebb fia. Az önálló szerb [[ortodox]] egyház megalapítója.
A szerb [[ortodox egyház]] 1219-ben nyerte el önállóságát az [[autokefália|autokefáliát]], így egyike a tizenöt önálló ortodox egyháznak. Az önállóság feltétele, hogy az egyháznak legalább három püspöke legyen, mivel az ortodox kánonjog (egyházjog) előírja két felszentelő püspök meglétét a püspökszenteléshez. Az egyház első érseke Szent Száva volt, aki az 1190-es években tette le a szerzetesi fogadalmat.
Az 1620-as években jött létre a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye. Az egyház feje a pátriárka, legmagasabb döntéshozó testülete a Szent Püspöki Zsinat.
Az ortodox egyházi hierarchia legmagasabb fokán álló püspök viselhet érseki, metropolitai, exarchai címet is. A második fokozat a presbiter, vagyis a pap, a harmadik pedig a
Ebben a vallásban a papok élhetnek házas életet, kivéve a püspök és a szerzetes papok. Kikötésként csupán annyi szerepel, hogy diakonussá szentelésük előtt kell megnősülniük, és természetesen csak hajadont vehetnek feleségül. A valamikor házas életet élő papok is választhatók később püspökké, ha megözvegyülnek és szerzetessé avatják őket. Ezután már nincs akadálya a püspökké választásnak.
|