„Pozsonyi béke (1491)” változatai közötti eltérés

A '''pozsonyi béke''' a [[III. Frigyes német-római császár]] és [[I. Miksa német-római császár|Miksa]] római király, valamint [[II. Ulászló magyar király|Ulászló]] és a magyar rendek között megállapodás volt a [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] halála után a magyar trónért kirobbant háború lezárására. A béke értelmében Ulászló lett a magyar király, azzal a kikötéssel, hogy magtalan halála esetén Miksa és utódai öröklik a magyar trónt, Magyarország pedig feladta Mátyás ausztria hódításait és hadikárpótlást fizetett. {{refhely|Neumann}}

A főbb pontokban a küldöttségeknek – a magyarnak többek között tagja volt [[Báthori István (erdélyi vajda, 1430–1493)|Báthory István]] [[erdélyi vajda]], [[Ország László (lovászmester)|Ország László]] [[lovászmester]], [[Rozgonyi László (kamarásmester)|Rozgonyi László]] [[kamarásmester]] és [[Bakócz Tamás]] [[kancellár]] – [[1491]]. [[november 7.|november 7-re]] sikerült megegyezniük, erre dátumozták a békeokmány két példányát is. Valójában a tárgyalásokat [[november 14.|november 14-re]] fejezték be, amikorra tisztázták a legtöbb részletet. Az aláírásra pedig majd csak [[november 23.|november 23-án]] került sor, közben a német küldöttség [[november 15.|november 15-én]] hajón egy időre visszatért Ausztriába. Az aláírás után a magyar követség egy része Bakócz Tamással az élen Budára utazott, hogy tájékoztassa Ulászló királyt és a királyi tanácsot a szerződés részleteiről. [[November 29.|November 29-én]] a királyi tanács oklevélben adta hozzájárulását a megállapodáshoz, hasonlóképpen cselekedett Ulászló [[december 6.|december 6-án]], ezzel a három érintett uralkodó közül ő volt az első, aki ratifikálta azt. A második Miksa volt [[december 20.|december 20-án]] [[Innsbruck]]ban, a harmadik pedig Frigyes császár [[1492]]. [[január 14.|január 14-én]] székhelyén, [[Linz]]ben. Miksa és Ulászló is a török elleni harc szükségessével indokolták a békekötést, elhallgatva, hogy valójában kétfrontos háborút vívtak, Miksa a francia király, Ulászló pedig öccse, [[I. János lengyel király|János Albert herceg]], későbbi lengyel király ellen. A megerősítő okmányokat a felek [[1492]]. [[január 20.|január 20-án]] [[Hainburg an der Donau|Hainburg]]ban cserélték ki. {{refhely|Neumann}}

A békeszerződés értelmében [[december 13.|december 13-ig]] a megszállt ausztriai várakat át kellett adni Miksának. Ulászlónak a gyorsasághoz azért fűződött érdeke, mert így katonái szabadultak fel. Ekkor állítólag hétezer cseh zsoldos tartózkodott Ausztriában, akikre a [[Kassa|Kassára]] bezárkózott [[Szapolyai István]] főkapitánynak volt szüksége az országban állomásozó János Albert lengyel herceg, trónkövetelő ellen. Ulászló emellé [[december 10.|december 10-én]] elrendelte a királyi városok haderejének mozgósítását is. Ekkoriban nevezhette ki Ulászló a ''„király cseh hadseregének kapitányává”'' a „fekete Haugwitz”-ot ([[Hanuš Haugvic z Biskupic]]), a [[fekete sereg]] névadóját, akit Szapolyai vezértársául jelölt ki a lengyelek ellen. Szapolyai és Haugwitz az [[eperjesi csata|eperjesi csatában]] [[1492]]. [[január 1.|január 1-jén]] döntő győzelmet arattak János Albert felett, s hamarosan felszámolták a teljes lengyel frontot. Ezzel véget értek a harcok Mátyás trónjának utódlásáért. {{refhely|Neumann}}

Ulászló [[1491]]. [[november 30.|november 30-án]] országgyűlést hívott össze [[1492]]. [[február 2.|február 2-ra]] Budára, hogy ismertesse a nemességgel a békemegállapodást, és hogy jogi garanciát kapjon tőle Miksa utódlásának biztosítása céljából. {{refhely|Neumann}}