„Charlie Parker” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: sh:Charlie Parker
sok jav, bellinkek
24. sor:
Parker szárnyaló, gyors és ritmikailag aszimmetrikus rögtönzései könnyen ámulatba ejtheti azt, aki hallgatja. Mindazonáltal ha közelről vizsgáljuk a játékát hallhatjuk, hogy minden szólója teljes, tudatosan felépített frázis, ahol minden hangnak megvan a maga helye. Parker ötletei a harmóniákról forradalmiak voltak, bemutatva egy új hangzást, használva a skálák 9. 11. és 13. fokait, valamint egész sor új alterált akkordot és skála behelyettesítéseket (például tritónusz behelyettesítés). Szaxofonjának hangja egyszerre volt tiszta, metsző és szomorúan édes. Habár rengeteg felvétele demonstrálja Parker szikrázóan virtuóz és harmóniailag bonyolult játékát, -a korai „Ko-Ko” remek példa erre- bluest is ugyanolyan jól játszott. Téma nélküli blues improvizációja a „Parker’s Mood” egyike a legmélyebb hatású felvételnek, hasonlóan, mint Armstrong „West End Blues” vagy [[Miles Davis]] „Flamenco Sketches” című száma. Számos alkalommal keverte a jazzt más műfajokkal, a klasszikus zenén át a latin zenéig, kikövezve az utat a jövő jazz generációinak.
 
== ÉletrajzÉletpályája ==
=== GyermekkorGyermekkora ===
 
Charles Christopher Parker Jr. Kansas Cityben, Kansas államban született és Kansas Cityben, Missouri államban nőtt fel. EgyetlenAz egyetlen gyermeke volt Charles Parkernek, és az akkor 17 éves Addie Bayleynek. Édesapja énekes-zongorista volt a környék bárjaiban, később vasúti pincér, vagy szakács. Édesanyja a helyi Western Union kirendeltségen dolgozott.
Korai éveiben zenei tehetsége csak abban mutatkozott meg, hogy énekelt a helyi katolikus iskola, a Charles Sumner Általános Iskola kórusában. Parker 11 évesen kezdett zenélni először, majd 14 évesen bekerült az iskolai zenekarba ahol alt, majd bariton szaxofonon játszott, amelyet az iskolától bérelt. Ekkortájt a legnagyobb hatással egy harsonás, Robert Simson volt rá, tőleakitől tanulta az improvizálás alapjait. Ezután kérte meg anyját, hogy vegyen neki saját szaxofont, amit 13 évesen meg is kapott.
AAz történetállítás, miszerint Parker soha nem tanult zenét, egyszerűen nem igaz. Egy történet szerint, A Kansas béli Hi Hat Clubban beszállt egy ''jam session''-be (örömzenélés), hogy eljátszhassa azt a két számot, amit megtanult fejből: a „Lazy River” és a „Honeysuckle Rose” című darabokat. Sajnos –vagy– vagy éppen szerencsére- a zenekar más hangnemben kezdte játszani, mint amit Parker megtanult, ezt észre sem véve játszott tovább. Mindennek a tetejébe, halvány fogalma sem volt arról, hogy hogyan kell improvizálni. A zenekar kinevette és kiközösítette a klubból.
 
=== Korai évekévei ===
 
1937-ben Parker a Reno Club-ban beszállt egy örömzenélésbe a [[Count Basie]] [[bigband]] zenészeihez. A dobos ’Papa’ Jo Jones Parker szólója közben leszerelte az egyik cintányért és keresztülvágta a termen, hogy érzékeltesse véleményét a fiatal Bird tehetségéről. Parker megszégyenülten hagyta el a clubotklubot, és ezután évekig csak gyakorolt. Fejleszteni kezdte magát azzal, hogy megtanulta a [[blues]], a „Cherokee” és a "[[rhythm changes]]” harmóniamenetét mind a 12 hangnemben. Egy interjúban, amit [[Paul Desmond]] szaxofonos készített vele, elmondta, hogy képes volt napi 12-15 órát gyakorolni 3-4 évig. Ez a történet segíthet megérteni, hogy miért játszott néha szokatlan hangnemekben, például hangzó E-ben (ami az alt szaxofonon C#-t jelent). Ebben az időben a legnagyobb példaképe a Basie bigband alt szaxofonosa, Buster ’Professor’ Smith volt.
 
Szintén 1937-ben csatlakozott az autodidakta zongorista és zenekarvezető [[Jay McShann]] zenekarához és beutazta az államok délnyugati részét, valamint megfordult Chicagoban és New Yorkban is. Ezzel a zenekarral készítette első felvételeit, a „Moten Swing”, „Lady Be Good” és „Coquette” című felvételeket 1940 novemberében. Fél évvel később készültek az első eladásra szánt felvételek, a „Swingmatism”, „Dexter Blues” és a „The Jumpin’ blues” melyeket Dallasban, 1941 áprilisában vettek fel.
 
=== New Yorkban ===
 
1939-ben költözött New Yorkba. Folytatta zenei karrierjét, de sok más munkája is volt, többek között mosogatott egy étteremben, ahol a világ egyik legjobb zongoristájaként számon tartott [[Art Tatum]] játszott. Parker stílusában később visszaköszönt Tatum virtuóz játéka.
 
1942-ben Parker otthagyta McShann zenekarát, és a szintén zongorista Earl ’Fatha’ Hinesszal játszott együtt hét hónapot. A [[bebop]] korai időszakát nehéz dokumentálni, mivel a Zenészek Amerikai Szövetségének sztrájkja miatt nem készültek hivatalos felvételek 1942 és 1943 nagy részében. Azt mindenesetre tudjuk, hogy Parker több zenésszel járt össze olyan Harlem-béli helyeken, mint a Minton’s Playhouse és a Clark Monroe’s Uptown House. Ezek között a stílusromboló –és építő zenészek- között találjuk John Birks ’[[Dizzy Gillespie]]t, a zongorista [[Thelonious Monk]]ot, a gitáros [[Charlie ChristiantChristian]]t, valamint Max Roach és Kenny ’Klook’ Clarke dobosokat. A bebop zenészek hitvallását jól kifejezi az a szállóige, amit Mary Lou Williams Monknak tulajdonított: „egy olyan zenét akartunk, amit ''ők'' nem tudnak eljátszani”. Az ''ők'' ebben az esetben a többi, nagyrészt fehér zenészeket, zenekarvezetőket jelentette, akik kisajátították maguknak a zeneipart és profitáltak belőle, valamint olyan nem szívesen látott zenészeket, akik Parkerrel, DizzyvelDizzy Gillespievel és a többiekkel akartak játszani. Ezek a zenekarok a méltán híres 52. utca mulatóiban játszottak. Parker ebben az időben sokat tanult az elismert zenetanártól, Maury Deutchtól.
 
=== Bebop ===