„I. Ióannész bizánci császár” változatai közötti eltérés

A birodalom nyugati vidékein békét szerezve Jóannész eltökélte, hogy elődje nyomdokain járva folytatja a szent háborút a muszlimok ellen, ezért [[972]]-ben Felső-Mezopotámiára tört, bevéve [[Silvan|Martüropolisz]]t és [[Nusaybin|Niszibiszt]]. A Fátimidák gyors terjeszkedésére válaszul azonban a fő csapást a szír térségre mérte: előbb [[974]]-ben támadott, majd [[975]]-ben vonult végig diadalmasan a hajdani bizánci birtokokon. 975 áprilisában Antiokheiából kiindulva elfoglalta [[Homsz|Emeszát]], majd tovább törve dél felé, [[Baalbek]]et és [[Damaszkusz]]t is megadásra kényszerítette. Ezután a [[Szentföld]] ellen vonult, ahol számos fontos erősséget ([[Tiberias]], [[Názáret]], [[Akkon]], [[Kaiszareia]]) elfoglalt. [[Jeruzsálem]]et már nem ostromolta meg, hanem visszavonult, út közben meghódítva egyebek mellett [[Szidón]] és [[Bejrút]] városát is. A hatalmas diadalokat hozó hadjáraton a császár halálosan megbetegedett (valószínűleg [[tífusz]]os lett), és fővárosába hazatérve [[976]]. [[január 10.|január 10-én]] meghalt.

 

{{források}}

*Plamen Pavlov, Jordan Janev: A bolgárok rövid története. Budapest, Cédrus Alapítvány – Napkút, 2005.