„526-os antiokheiai földrengés” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
a
 
A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiókiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő [[Malalasz János]] történetíró Krónikájának (''Chronographia'') 17. könyve. Malalasz megjegyzi, hogy a katasztrófa azért követelt olyan sok áldozatot, mert a város utcái az [[áldozócsütörtök]] ünnepére érkezett vidékiekkel voltak tele. („Ebben a rémületben nem kevesebb, mint 250 ezer ember pusztult el. Mivelhogy ekkor volt Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepe, és látogatók nagy tömege jött a városba.”){{refhely|Malalas 1986|239. o.}} A szerző ugyan nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna – amely abban az évben május 28-ra esett –, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban talán erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a [[Szent Kereszt]] jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…”{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{refhely|Meier 2007|256. o.}} A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban{{jegyzet|Baroccianus, 128, c. 12, Oxford, Bodleian Library}} csupán ennyi szerepel, a ''Chronographia'' elveszett, de későbbi művekből rekonstruált [[óegyházi szláv nyelv|egyházi szláv nyelvű]] fordítása{{refhely|The Catholic Encyclopedia}} azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{jegyzet|A szláv szövegváltozat egy másik ponton is eltér a vonatkozó mondatokban: a Szent Kereszt nem északon, hanem nyugaton tűnik fel benne.}}
 
A 6. századi, [[szír nyelv]]en író történész Epheszoszi János szerint a földrengés a hetedik órában, vagyis dél körül tört ki.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}}
 
==A földrengés a történeti forrásokban==
 
==A katasztrófa után==
Malalasz szerint [[I. Justinianus bizánci császár|Justinianus császár]] a katasztrófa híre hallattán levette [[diadém]]ját és [[palást (ruhadarab)|palástját]]ját, később pedig nyilvánosan is kimutatta gyászát: egy ünnepnapon diadémja és köpenye ([[klamisz]]) nélkül jelent meg a templomban, illetve nyilvános beszédben emlékezett meg a város pusztulásáról. A császár anyagi forrásokat is biztosított az újjáépítéshez.{{refhely|Malalas 1986|241-242. o.}}{{refhely|Meier 2007|257. o.}}
 
Euphrasius pátriárka utódjának a város lakosai [[Antiókiai Ephraim]]ot választották, aki vonakodva fogadta el a posztot. Ő felügyelte a ''Domus Aurea'' és más épületek újjáépítését,{{refhely|Martindale 1980|395. o.}}{{refhely|Andrade 2009|225. o.}} amelyet [[528]] novemberében egy újabb nagyobb erejű, de jóval kevesebb áldozatot követelő [[528-as antiókiai földrengés|földrengés]] szakított meg.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}}