„526-os antiokheiai földrengés” változatai közötti eltérés

a
Antiókia > Antiokheia
a (Pagony átnevezte a(z) 526-os antiókiai földrengés lapot 526-os antiokheiai földrengés lapra átirányítás nélkül: névalak, kiemelt cikk van róla)
a (Antiókia > Antiokheia)
{{Földrengés infobox
| név = 526-os antiókiaiantiokheiai földrengés
| kép =
| képméret =
| kép2 = Antiochiaterkep.png
| képméret2 =
| képaláírás2 = AntiókiaAntiokheia [[I. Theodosius római császár|I. Theodosius]] uralkodása idején (4. század vége)
| dátum = [[526]]. május vége, valószínűleg [[május 28.|május 28]].
| időtartam =
| szöveg pozíciója = fent
}}
Az '''526-os antiókiaiantiokheiai földrengés''' egy május végi napon, valószínűleg [[május 28.|május 28]]-án, déltájt sújtott le a [[Bizánci Birodalom]] egyik legfontosabb városára és környékére. A földrengésben és az azt követő napokig tartó [[tűzvész]]ben [[Antiokheia|Antiókia]] összes épülete elpusztult és legalább 250 ezer ember halt meg.
 
==A térség szeizmológiája==
 
==A földrengés pontos dátuma==
Az 526-os antiókiaiantiokheiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.{{refhely|McBeath & Gheorghe 2007|140. o.}} és 29.{{refhely|NGDC}} Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),{{refhely|Salamon et al. 2007}} Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}}
 
A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait AntiókiábanAntiokheiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő [[Malalasz János]] történetíró Krónikájának (''Chronographia'') 17. könyve. Malalasz megjegyzi, hogy a katasztrófa azért követelt olyan sok áldozatot, mert a város utcái az [[áldozócsütörtök]] ünnepére érkezett vidékiekkel voltak tele. („Ebben a rémületben nem kevesebb, mint 250 ezer ember pusztult el. Mivelhogy ekkor volt Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepe, és látogatók nagy tömege jött a városba.”){{refhely|Malalas 1986|239. o.}} A szerző ugyan nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna – amely abban az évben május 28-ra esett –, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban talán erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a [[Szent Kereszt]] jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…”{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{refhely|Meier 2007|256. o.}} A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban{{jegyzet|Baroccianus, 128, c. 12, Oxford, Bodleian Library}} csupán ennyi szerepel, a ''Chronographia'' elveszett, de későbbi művekből rekonstruált [[óegyházi szláv nyelv|egyházi szláv nyelvű]] fordítása{{refhely|The Catholic Encyclopedia}} azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{jegyzet|A szláv szövegváltozat egy másik ponton is eltér a vonatkozó mondatokban: a Szent Kereszt nem északon, hanem nyugaton tűnik fel benne.}}
 
A 6. századi, [[szír nyelv]]en író történész Epheszoszi János szerint a földrengés a hetedik órában, vagyis dél körül tört ki.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}}
 
==A földrengés a történeti forrásokban==
Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az [[Orontész]] folyó szigetén álló, [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] által alapított ''[[Domus Aurea (Antiokheia)|Domus Aurea]]'', az antiókiaiAntiokheiai pátriárka [[székesegyház|katedrális]]a maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}} A [[6. század]] első évtizedeiben dolgozó [[Marcellinus comes]] ''Annales''e szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} A [[11. század]]i [[Kedrénosz György]] szerint a tűzvész hat napig pusztított,{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} Malalasz szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.{{refhely|Malalas 1986|239. o.}}{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}}
 
Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik Krisztus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök) miatt érkeztek a városba.{{refhely|Malalas 1986|239. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A szintén kortárs történetíró [[Prokopiosz (történetíró)|Prokopiosz]] 300 ezer áldozatról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} Későbbi forrásokban (''Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens'', [[Nikiui János]], [[Girgis Bar Hebraeus]]) a 255 ezres szám szerepel.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}}
 
Az antiókiaiantiokheiai pátriárka, Euphrasius összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|46-47. o.}}
 
AntiókiaAntiokheia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, [[Seleucia Pieria|Seleucia Pieriában]] is omlottak össze épületek.{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}}
 
==A katasztrófa után==
Malalasz szerint [[I. Justinianus bizánci császár|Justinianus császár]] a katasztrófa híre hallattán levette [[diadém]]ját és [[palást (ruhadarab)|palástját]], később pedig nyilvánosan is kimutatta gyászát: egy ünnepnapon diadémja és köpenye ([[klamisz]]) nélkül jelent meg a templomban, illetve nyilvános beszédben emlékezett meg a város pusztulásáról. A császár anyagi forrásokat is biztosított az újjáépítéshez.{{refhely|Malalas 1986|241-242. o.}}{{refhely|Meier 2007|257. o.}}
 
Euphrasius pátriárka utódjának a város lakosai [[AntiókiaiAntiokheiai Ephraim]]ot választották, aki vonakodva fogadta el a posztot. Ő felügyelte a ''Domus Aurea'' és más épületek újjáépítését,{{refhely|Martindale 1980|395. o.}}{{refhely|Andrade 2009|225. o.}} amelyet [[528]] novemberében egy újabb nagyobb erejű, de jóval kevesebb áldozatot követelő [[528-as antiókiaiantiokheiai földrengés|földrengés]] szakított meg.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}}
 
Malalasz arról is beszámol, hogy az [[utórengés]]ek még másfél évig folytatódtak.{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}}