„Huszti József” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Életpályája: szöveg jav, formátum, linkek,
28. sor:
 
== Életpályája ==
Iparos családba született. Édesapja cipész, öccse [[Huszti Ferenc]] [[jogász]], [[kommunizmus|kommunista]] [[politika|politikus]] volt. – [[Középiskola]]i tanulmányait Budapesten kezdte, a II–VI. osztályt a [[keszthely]]i [[premontrei rend|premontrei]] gimnáziumban, majd az utolsó két osztályt [[ciszterciek|cisztercita]] [[novícius]]ként [[Zirc]]en és [[Eger]]ben végezte. Belépett a ciszterci rendbe ([[1905]]), de rövidesen kilépett onnan ([[1907]]).
<br />
 
Iparos családba született. Édesapja cipész, öccse [[Huszti Ferenc]] [[jogász]], [[kommunizmus|kommunista]] [[politika|politikus]] volt. – [[Középiskola]]i tanulmányait Budapesten kezdte, a II–VI. osztályt a [[keszthely]]i [[premontrei]] gimnáziumban, majd az utolsó két osztályt [[cisztercita]] [[novícius]]ként [[Zirc]]en és [[Eger]]ben végezte. Belépett a ciszterci rendbe ([[1905]]), de rövidesen kilépett onnan ([[1907]]). – Az [[Eötvös József Collegium]] tagjaként a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen magyar–klasszika filológia szakán végzett ([[1908]]–[[1911]]). Egyetemi tanulmányai alatt [[Gyomlay Gyula]] felfigyelt rá és ő irányította tudományos pályára. Középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett ([[1912]]). A doktori értekezésében [[MenandrosMenandrosz|Menandrosszal]]sal foglalkozott, majd [[Terentius]] világirodalmi hatását kezdte vizsgálni. Ezért külföldi tanulmányutakat tett: a [[münchen]]i, a [[bécs]]i és a [[párizs]]i egyetemen tanult ([[1913]]–[[1914]]). – Tanári munkáját a budapesti érseki római katolikus főgimnáziumban kezdte ([[1911]]–[[1915]]), majd a budapesti [[Középiskolai Tanárképző Intézet]]ben ([[1915]]–[[1918]]), azt követően az Eötvös Collegiumban ([[1918]]–[[1923]]) tanított.<br />
 
<br />
A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen habilitált és lett az egyetem magántanára ([[1921]]). Miután a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta ([[1922]]) a szegedi [[Ferenc József Tudományegyetem]] nyilvános rendes tanárának nevezték ki (1923. [[augusztus 24.]]), s egyben megbízták az egyetem Görög–Filológiai Intézetének vezetésével. Ő lett az első vezetője a görög és a [[latin]] filológiai intézet összekapcsolásából szerveződött Klasszikai-Filológiai Intézetnek, ahol a vezetőváltás után is ([[1928]]. [[január 12.]]), [[Förster Aurél]] intézetvezetése alatt mint társprofesszor tovább oktatott és kutatott. A egyetemen a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar [[dékán]]ja volt ([[1930]]/[[1931]]). Szegedi tanársága idején Budapestről a városba költözött polgári-iskolai tanárképző intézetnek, az [[Apponyi Kollégium]]nak miniszteri biztosaként is tevékenykedett (1928–[[1934]]). A budapesti Magyar Királyi [[Pázmány Péter Tudományegyetem]]re került, ahol, nyugdíjazásáig a latin filológia tanára volt (1934–[[1948]]).<br />
Külföldi egyetemeken is oktatott. A bécsi és a [[róma]]i egyetem, a római [[Collegium Hungaricum]] vendég[[professzor]]a volt ([[1925]]/[[1926]]). A Római Magyar Történeti Intézet tagjaként Rómában folytatott kutatásokat. Gazdag kézirati anyagot, új irodalmi és [[történeti forrás]]okat talált, amelyek alapján a magyar–[[olasz]] kapcsolatok új részleteiről, addig ismeretlen vagy csak kevéssé ismert magyar humanisták életéről, munkásságukról írt tanulmányokat. Monográfiája Janus Pannoniusról a [[humanizmus]]sal kapcsolatos kutatásai összegezése volt ([[1931]]). Eközben nem lett hűtlen az [[antikvitás]]hoz sem. [[Marcus Aurelius római császár|Marcus Aurelius]] Vallomásai-t tolmácsolta magyar nyelven (1923).<br />
A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen habilitált és lett az egyetem magántanára ([[1921]]). Miután a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta ([[1922]]) a szegedi [[Ferenc József Tudományegyetem]] nyilvános rendes tanárának nevezték ki (1923. [[augusztus 24.]]), s egyben megbízták az egyetem Görög–Filológiai Intézetének vezetésével. Ő lett az első vezetője a görög és a [[latin]] filológiai intézet összekapcsolásából szerveződött Klasszikai-Filológiai Intézetnek, ahol a vezetőváltás után is ([[1928]]. [[január 12.]]), [[Förster Aurél]] intézetvezetése alatt mint társprofesszor tovább oktatott és kutatott. A egyetemen a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar [[dékán]]ja volt ([[1930]]/[[1931]]). Szegedi tanársága idején Budapestről a városba költözött polgári-iskolai tanárképző intézetnek, az [[Apponyi Kollégium]]nak miniszteri biztosaként is tevékenykedett (1928–[[1934]]). – A budapesti Magyar Királyi [[Pázmány Péter Tudományegyetem]]re került, ahol, nyugdíjazásáig a latin filológia tanára volt (1934–[[1948]]).<br />
Külföldi egyetemeken is oktatott. A bécsi és a [[róma]]i egyetem, a római [[Collegium Hungaricum]] vendég[[professzor]]a volt ([[1925]]/[[1926]]). A Római Magyar Történeti Intézet tagjaként Rómában folytatott kutatásokat. Gazdag kézirati anyagot, új irodalmi és [[történeti forrás]]okat talált, amelyek alapján a magyar–[[olasz]] kapcsolatok új részleteiről, addig ismeretlen vagy csak kevéssé ismert magyar humanisták életéről, munkásságukról írt tanulmányokat. – Monográfiája Janus Pannoniusról a [[humanizmus]]sal kapcsolatos kutatásai összegezése volt ([[1931]]). Eközben nem lett hűtlen az [[antikvitás]]hoz sem. [[Marcus Aurelius]] Vallomásai-t tolmácsolta magyar nyelven (1923).<br />
<br />
 
A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett (1922. [[május 11.]] [[Székfoglaló előadás]]át 1923. [[március 5.|március 5-én]]: Platonistatartotta, ''„Platonista törekvések [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] udvarában),udvarában”'' majdcímmel. rendes taggá választotta ([[1939]]. [[május 12.|május 12-én]] az MTA rendes taggá választotta. Székfoglaló előadáselőadását [[1941]]. [[január 13.|január 13-án]]: Piertartotta meg, ''„Pier Paolo [[Vergerio]] és a magyar humanizmus kezdete).kezdete”'' címmel. Az Akadémia [[szocializmus|szocialista]] átszervezése után tanácskozó taggá „minősítették”, s ezzel megfosztották az Akadémiaiakadémiai tagságától ([[1949]]. [[október 31.]]). – [[Rehabilitál]]ták: visszakapta Akadémiai tagságát ([[1989]]. [[május 9.]]) – A [[Szent István Akadémia]] rendes tagja volt ([[1938]]-tól). – Janus Pannonius Társaság, és a római Accademia degli Arcadi is tagjai közé választotta. Választmányi tagként vett részt a [[Társadalomtudományi Társaság]]ban, alelnöke volt a Parthenon Egyesületnek ([[1934]]-től) és tagja a szegedi [[Dugonics Társaság]]nak.<br />
<br />
 
[[1989]]. [[május 9.|május 9-én]] rehabilitálták, visszakapta akadémiai tagságát. A [[Szent István Akadémia]] rendes tagja [[1938]]-tól. A Janus Pannonius Társaság és a római ''Accademia degli Arcadi'' is tagjai közé választotta. Választmányi tagként vett részt a [[Társadalomtudományi Társaság]]ban, alelnöke volt a Parthenon Egyesületnek ([[1934]]-től) és tagja a szegedi [[Dugonics Társaság]]nak.
Behatóan foglalkozott a [[tanárképzés]], a középiskolai [[tanterv]]ek, a közép- és [[felsőoktatás]] kérdéseivel. Ügyvezető alelnöki, nevelési és oktatási szakosztály elnöki illetve alelnöki teendőket látott el az [[Országos Közoktatási Tanács]]ban ([[1943]]-ig); az [[Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság]]nak tagja; az [[Országos Polgári Iskolák Tanárvizsgáló Bizottság]]ának elnöke (1928–[[1945]]); a [[Magyar Paedagogiai Társaság]] alelnöke (1935–[[1946]]), tiszteleti tagja (1946–[[1951]]); a Katolikus Tanügyi Tanács másodelnöke volt.<br />
 
Behatóan foglalkozott a [[tanárképzés]], a középiskolai [[tanterv]]ektantervek, a közép- és [[felsőoktatás]] kérdéseivel. Ügyvezető alelnöki, nevelési és oktatási szakosztály elnöki illetve alelnöki teendőket látott el az [[Országos Közoktatási Tanács]]ban ([[1943]]-ig);. Tagja volt az [[Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság]]nak. tagja; azAz [[Országos Polgári Iskolák Tanárvizsgáló Bizottság]]ának elnöke (1928–[[1945]])volt 1928–1945 között; a [[Magyar PaedagogiaiPedagógiai Társaság]] alelnöke (1935–[[1946]])1935–1946 között, tiszteleti tagja (1946–[[1951]]);1946–1951 aközött. A Katolikus Tanügyi Tanács másodelnöke volt.<br />
Gondozta a ''Juventus'' ([[1917]]–[[1919]]), majd a ''Bibliotheca Discipulorum'' című [[tankönyv]]sorozat ([[1926]]-tól) kiadatását. Az ''[[Egyetemes Philologiai Közlöny]]'', ([[1935]]–1948) – előbb [[Eckhardt Sándor]]ral, 1946-tól Györkösy Alajossal) és az ''Értekezések a magyarországi latinság köréből'' című sorozat szerkesztését látta el (1939–1943). – Kezdeményezésére indult meg a magyarországi latinság szótárának előmunkálata ([[1934]]). – A Budapesti Philologiai Társaság elnöke volt (1935-től).<br />
<br />
 
Gondozta a ''Juventus'' ([[1917]]–[[1919]]), majd a ''Bibliotheca Discipulorum'' című [[tankönyv]]sorozat ([[1926]]-tól) kiadatását. Az ''[[Egyetemes Philologiai Közlöny]]'', ([[1935]]–1948) között), előbb [[Eckhardt Sándor]]ral, 1946-tól Györkösy Alajossal) és az ''Értekezések a magyarországi latinság köréből'' című sorozat szerkesztését látta el (1939–1943). Kezdeményezésére indult meg a magyarországi latinság szótárának előmunkálata ([[1934]]). – A Budapesti Philologiai Társaság elnöke volt (1935-től).<br />
Huszti József [[Kosáry Domokos]] apósa volt. A 2. világháború alatt többen, köztük [[Szekfű Gyula]] és felesége is, Huszti Józsefék budai villájában találtak rejteket a németek és a [[Nemzetiszocializmus|nyilasok]] elől.<br />
 
Huszti József [[Kosáry Domokos]] apósa volt. A 2. világháború alatt többen, köztük [[Szekfű Gyula]] és felesége is, Huszti Józsefék budai villájában találtak rejteketmenedéket a németek és a [[Nemzetiszocializmus|nyilasok]] elől.<br />
 
Sírja: a Budapesten, a [[Farkasréti temető]] templomi árkádsorán található (31-es sírbolt).
 
== Művei (válogatás) ==