„Gaetano Donizetti” változatai közötti eltérés

 

=== A ''Boleyn Anna'' ===

Az ''Imelda de’ Lambertazzi'' próbái közben Donizetti szerződött egy operára a [[milánó]]i Teatro Carcanóval — annak ellenére, hogy korábban megfogadta, nem tér vissza a [[lombardia]]i városba. A szövegkönyv megírásával Felice Romanit bízták meg, és ő megígérte, hogy szeptember végére elkészül a vele. Donizetti szeptember elején indult el Nápolyból, néhány hetet Rómában töltött, majd október 5-én feleségét hátrahagyva érkezett Milánóba. Egy rövid kirándulást is tett szülővárosába, Bergamóba, ahol kilenc éve járt utoljára. Romani ismét késett, és csak november 10-re készült el a librettóval. Donizetti [[Como|Comóba]] vonult vissza komponálni a híres szoprán, [[Giuditta Pasta]] villájába — utóbbi aktívan részt vett a munkálatokban, hogy a neki szánt főszerep a legjobban illeszkedjen hangjához. A partitúra december elejére lett kész. A ''[[Boleyn Anna (opera)|Boleyn Annát]]'' 1830. december 26-án mutatták be hatalmas sikerrel, ami a kiváló zene mellett a tehetséges énekeseknek, nem utolsó sorban Pastának volt köszönhető. A helyi lapok kritikusait azonban megosztotta Donizetti és Bellini egyre élesedő versengése, és noha a ''Boleyn Anna'' sikere felülmúlta a januárban a [[Teatro alla Scala|La Scalában]] bemutatott ''[[Rómeó és Júlia (opera)|Rómeó és Júliáét]]'', Bellininek mégis sikerült azon felülemelkednie ''[[Az alvajáró]]val'', amelynek sikeréhez szintén Giuditta Pasta járult hozzá nagyban.

 

 

=== Távozás Nápolyból ===

Otthonába visszatérve ismét a komponálásnak szentelte idejét, de a ''Boleyn Anna'' sikerén felbuzdulva a nápolyiak mellett immár más operaházaknak is akart komponálni. Megpróbálta [[Franciaország]]ban eladni az 1831-ben komponált ''[[Párizsi János]]t'', de az [[Opéra Comique]] visszautasította, így annak bemutatójára csak 1839-ben került sor.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=68}}</ref>

 

 

=== A ''Szerelmi bájital'' ===

Ezután milánói [[Teatro Cannobiana]] impresszáriója, Alessandro Lanari kérte fel a zeneszerzőt, hogy írjon egy vígoperát a következő karneváli szezonra. A „hagyomány” szerint a ''[[Szerelmi bájital (opera)|Szerelmi bájitalt]]'' mindössze két hét alatt komponálta meg,és ez valószínűsíthető is, mivel a bemutató mindössze tíz héttel volt az után, hogy találkozott Lanarival. A szövegkönyvet ismét Romani írta. A május 12-ei bemutató hatalmas siker volt: a ''Szerelmi bájital'' lett Donizetti első olyan műve, amely bemutató után folyamatosan repertoáron maradt.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=72-73}}</ref><ref>{{opcit|n=Winkler|o=433-435}}</ref>

 

 

=== A ''Stuart Mária'' körüli botrány ===

Ezután [[Friedrich Schiller|Schiller]] drámája alapján [[I. Mária skót királynő|Stuart Máriáról]] készült operát írni. Bardari július közepére elkészült a librettóval, de a művet nem sikerült bemutatni, mivel az egyik próbán a két főszereplő énekesnő összeverekedett, kirendelték a cenzorokat, és ők jelentős módosításokat követeltek. A korabeli feljegyzések szerint a [[Savoyai Mária Krisztina szárd királyi hercegnő|királyné]] ellátogatott az egyik főpróbára, és elájult annál a jelenetnél, amelyben Stuart Máriát a vesztőhelyre vezetik. A király állítólag emiatt tiltotta be a mű előadását, az eredeti indok azonban ismeretlen: valóban a király maga tiltotta be a darabot, de döntését nem indokolta. Tény azonban, hogy egyrészt a királyné Stuart Mária leszármazottja volt, másrészt [[Két Szicília Királysága|Két Szicília Királyságában]] mártírként tisztelték a [[latin rítusú katolikus egyház|katolikus]] Stuart Máriát.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=85-86}}</ref><ref>{{opcit|n=Winkler|o=449-451}}</ref>

 

 

=== A párizsi bemutatkozás ===

Miután a ''Stuart Mária''-botrány megoldódni látszott, Donizetti figyelmét Rossini meghívása kötötte le. A Théatre Italien vezetősége Jean François Casimir Delavigne ''[[Marino Faliero]]'' című tragédiáját szemelte ki új témaként. Donizetti remélte, hogy sikerül rávennie Romanit a librettó megírására, de miután Romani ezt sem vállalta, a szövegkönyvet [[Giovanni Emmanuele Bidera]] készítette elő. A zenét nagyrészt a ''Stuart Mária'' zenéjével párhuzamosan írta.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=88}}</ref>

 

 

=== Családi tragédiák ===

Miután 1837 februárjában hazatért Nápolyba, először egy [[kantáta|kantátát]] írt a mindössze huszonnyolc évesen elhunyt [[Maria Malibran]] emlékére. A kantátában közreműködtek még [[Giovanni Pacini|Pacini]], [[Saverio Mercadante|Mercadante]], [[Nicola Vaccai|Vaccai]] és [[Pier Antonio Coppola]] is. A művet március 17-én mutatták be a [[Teatro alla Scala|La Scalában]], és a kritikusok egyértelműen gyengének minősítették.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=117}}</ref>

 

 

=== Szakítás Nápollyal ===

Továbbra is halogatták kinevezését a [[San Pietro a Majella Zenekonzervatórium (Nápoly)|nápolyi konzervatórium]] élére. A zeneszerzőt elbizonytalanította, hogy a [[II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|király]] és a belügyminiszter is vonakodott válaszolni sürgetésére. A bizonytalanság hamarosan frusztrációba csapott át, sőt, barátainak írott leveleiben azzal fenyegetőzött, hogy végleg elhagyja a várost, ha nem kapja meg a kinevezést. Helyzetén jelentősen rontott a ''[[Maria de Rudenz]]'' gyenge fogadtatása. 1838 májusában meghívták igazgatónak a [[milánói konzervatórium]]ba, de nem fogadta el az ajánlatot, nehogy a király hálátlansággal vádolja. Júniusban megunta a várakozást, és benyújtotta felmondó levelét, de választ nem kapott. A konzervatórium élére végül [[Saverio Mercadante|Saverio Mercadantét]] nevezték ki, de csak 1840-ben, másfél évvel azután, hogy Donizetti távozott Nápolyból.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=128-130}}</ref><ref name="opcit|n=Winkler|o=479-480"/>

 

 

=== Távozása Párizsba ===

Donizetti már jó ideje készült [[Párizs]]ba; 1835-ben, a ''[[Marino Faliero (opera)|Marino Faliero]]'' komponálása idején még egy ügynököt (Michele Accursi) is alkalmazott, hogy képviselje érdekeit a francia fővárosban. 1837 májusában levelet írt párizsi barátjának, [[Gilbert Duprez]] tenornak, és kérte, hogy segítsen színre vinni a ''[[Calais ostroma|Calais ostromát]]'', megjegyezve, hogy hajlandó a művet a párizsi igényeknek megfelelően módosítani. A párizsi [[Opéra]] igazgatója, Charles Duponchel azonban kizárólag olyan zeneszerzőket foglalkoztatott, akik minden probléma nélkül meg tudták zenésíteni a francia nyelvű librettókat. Donizetti négy művét ''([[Boleyn Anna (opera)|Boleyn Anna]]'', ''[[Calais-i János]]'', ''[[Marino Faliero (opera)|Marino Faliero]]'' és ''[[A bajba került házitanító]])'' már bemutatták a Théâtre Italienben, így a francia közönség megismerhette, de művei hamar lekerültek műsorról, mert nem tudták felvenni a versenyt [[Vincenzo Bellini|Bellini]] és [[Gioacchino Rossini|Rossini]] operáival. Egyedül a ''Boleyn Anna'' ért el nagyobb sikereket. A ''[[Lammermoori Lucia]]'' fergeteges sikere után (1837. december 12.) nyílt meg számára a lehetőség, hogy szerződést szerezzen Párizsból. Duponchel 1838 májusában küldte el a szerződést két opera megírására.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=136-138}}</ref><ref name="opcit|n=Winkler|o=473-474"/>

 

 

=== ''A kegyencnő'' ===

Párizsba visszatérve ismét előszedte az ''Alba herceget'', de hamarosan félretette, és inkább ''A nisidai angyallal'' foglakozott. E döntését nagyban befolyásolta [[Teresa Stolz]], az Opera teljhatalmú szopránja, aki hatalmában tartotta Pillet-t is. Az énekesnő úgy érezte, hogy az ''Alba herceg'' nem biztosítja számára a megkívánt tündöklést, viszont ''A nisidai angyal'' hősnője kifejezetten tetszett neki. Stolz nemtetszésének oka részben az volt, hogy az ''Alba herceg'' női címszerepét Donizetti eredetileg „ősellenségének”, [[Julie Dorus-Gras]]-nak szánta. Mivel a bemutatóig kevés ideje maradt, Donizetti ''A nisidai angyal'' zenéjét bővítette nagyoperai méretűre. A szövegkönyvet Scribe dolgozta át, és Stolz és Pillet viszonyára utalva a ''[[A kegyencnő]]'' címet adta neki.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=153-154}}</ref><ref name="opcit|n=Winkler|o=491">{{opcit|n=Winkler|o=491}}</ref>

 

 

=== Bécsi bemutatkozás ===

Merellin révén került kapcsolatba a [[bécs]]i [[Kärtnertortheater]]rel, amely felkérte egy opera megírására — a ''[[Linda di Chamounix]]'' librettóját is Gaetano Rossi írta. Donizetti Milánóban, barátai körében maradt komponálni. 1842 első hónapjaiban abban reménykedett, hogy újabb megrendelést kap majd, ezúttal [[London]]ból, Benjamin Lumley impresszáriótól, akivel az előző év novemberében ismerkedett meg. Librettistának [[Felice Romani]]t kérte fel, ő azonban nem tudta időben teljesíteni szerződését, mert friss házasként éppen mézesheteit töltötte.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=165-166}}</ref><ref name="opcit|n=Winkler|o=510">{{opcit|n=Winkler|o=510}}</ref>

 

 

=== A ''Don Pasquale'' ===

Az [[Bécs|osztrák fővárosban]] számos állásajánlatot kapott, de mindvégig remélte, hogy őt nevezik ki udvari karmesternek. Kemény pénzügyi feltételeket támasztott, azzal érvelve, hogy operakomponistaként többet keresne. Június végére megérkezett az informális ajánlat, az általa kért összeg háromszorosa. A hivatalos kinevezést 1842. július 13-án adták ki, de ő eddigre elhagyta a várost. Milánóba utazott barátaihoz, majd Bergamóba, ahol Mayrral találkozott. Visszautazott Nápolyba, ahol a San Carlo operaházzal szerződést írt alá. Innen visszautazott Párizsba, ahol az ''[[Alba herceg]]et'' kellett volna színre vinnie Teresa Stolzzal a főszerepben. A bemutatót ezúttal is elhalasztották, immár 1845-re.

 

 

=== Egészségi állapotának hanyatlása ===

Párizsban nagy megtiszteltetés érte, ugyanis a [[Francia Akadémia]] levelező tagjává választották. A francia fővárosból Bécsbe utazott, ahol az egyre gyakrabban jelentkező láza ágynak döntötte. Január végén látott ismét munkához: párhuzamosan dolgozott a Kärntnertortheaternek, a San Carlónak és az Opéra Comique-nek, figyelmét azonban az Opéra által rendelt [[Grand opéra|nagyoperára]] összpontosította. A ''[[Rohani Mária]]'' készült Bécs, a ''Ruy Blas'' a San Carlo számára, az Opéra Comique-nak pedig a ''Ne m’oubliez pas''-t szánta. Az előbbivel február végére el is készült. A nápolyi operát a librettista Salvadore Cammarano lustasága és a helyi cenzorok lassú munkája hátráltatta. Mivel idejének legnagyobb idejét nagyoperájának komponálása kötötte le, szerződést bontott az Opéra Comique-kal, így a ''Ne m’oubliez pas''-nak mindössze néhány száma készült el.<ref>{{opcit|n=Ashbrook|o=176-177}}</ref><ref>{{opcit|n=Winkler|o=524-525}}</ref>

 

 

=== Halála ===

1848 februárjában félelemre okot adó lázrohamok hatalmasodtak el rajta, erősen izzadt és fuldokolva köhögött. Doktora étrendváltozást és beöntéseket írt elő, így a hónap végére lefogyott ugyan, de egészsége részben helyreállt. Április 1-jén egy vacsora közben [[epilepszia|epileptikus]] rángógörcs uralkodott el rajta, és végtagjai megbénultak. A következő reggelre a [[paralízis]] visszahúzódott, de a görcsös állapot két nap múlva sokkal erőteljesebben tért vissza. Ekkor papot hívtak hozzá, és megkapta az [[utolsó kenet]]et. Április 5-én láza súlyosbodott, helyzete a napról napra rosszabbodott.<ref name="opcit|n=Ashbrook|o=22-23"/>

 

{{bővebben|Gaetano Donizetti műveinek listája}}

 

<references group="j"/>

 

{{jegyzetek|oszlopok=4}}