„A sátáni versek” változatai közötti eltérés

A '''Sátáni versek''' [[Salman Rushdie]] [[regény]]e, mely [[1989]]-ben jelent meg és részben [[Mohamed próféta]] élete inspirálta. Azonnal széles körű tiltakozást váltott ki, mert a [[muszlim]] közösség [[istenkáromlás]]nak minősítette egyes részeit. [[India]] volt az első ország, amelyik betiltotta a könyvet.

A regény címe utalás egy [[hadísz|hagyományra]]<ref>Ibn Szad: Kitáb at-tabaqát al-kabír (hadíszgyűjtemény)</ref> a [[Korán]] szövegét kiegészítő kísérletre, amelyről Mohamed legkorábbi megmaradt életrajzában is olvashatunk. A hagyomány szerint Mohamed, mozgalmának kezdetén, közeledni akart a még politeista mekkai oligarchiához, és jelenlétükben recitálta az 53. szúrát, ám a 19-20. verseknél: („''Mit gondoltok al-Látról és al-'Uzzáról,és a másikról: a harmadik Manátról?'' ”)<ref>Az ősi arab hitvilágban ezek Isten lányai - [http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/053Q.php Korán 53:19]</ref> a „sátán a nyelvére tette” a következő verset: „''Ezek magasságos hattyúk, közbenjárásukban reménykedni lehet''”. Ez a politikailag hasznos kiegészítés azonban ellentétes az iszlám szigorú monoteizmusával, ezért a későbbiekben Mohamed eltörli ezteltörölte, és helyette a Koránban már az egyistenhit mellett érvel: „''(„EzekEzek nevek csupán...”)''”<ref>[http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/053Q.php Korán 53:23]</ref> Ezeket a kimaradt verseket nevezik „Sátáni„sátáni verseknek”.<ref>Simon Róbert Iszlám kulturális lexikon 267.o. (ISBN 978-963-13-5788-2)</ref> A történetet a muszlimok többsége nyugtalanítónak találja és nem fogadja el, azzal az indokkal, hogy csak egy mítosz. Sok muszlim tanító arra hivatkozva utasítja el, hogy történelmileg valószínűtlen és gyengén dokumentált.<ref>[http://www.wsu.edu/~brians/anglophone/satanic_verses/sv.html The "Satanic Verses"] {{en}}</ref>