„Wallis Simpson” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Helyesírás javítása kézi botszerkesztéssel: más néven |
|||
75. sor:
miami-i cellájában, mielőtt még elkezdődhetett volna ügyében a bírósági tárgyalás. A brit közvélemény úgy látszott, végleg elvesztette minden bizalmát a hercegnében; Sir Alexander Hardinge például azt írta, hogy Wallis gyanítható, erősen anti-brit tevékenykedései annak a bosszúvágynak tudhatóak be, amit a hercegné érez Nagy-Britannia népe iránt, nyilván amiatt, hogy nem akarták őt elfogadni királynéjuknak. A náci Németország II. világháborús, végső veresége után, 1945 májusában Wallis és férje visszatért Franciaországba, s onnantól kezdve egész visszavonult életmódot folytattak.
Akkori híresztelések szerint az ékszerlopást a háttérből maga a brit királyi család irányította, hogy így kíséreljék meg visszaszerezni őket, melyeket még a windsori herceg vett magához a koronaékszerek közül. (Egyes feltételezések szerint maguk a Windsor-ok akartak biztosítási csalást elkövetni, s állítólag olyannyira biztosak voltak abban, hogy tervük sikerül, hogy még egy nagy értékű, külön bankbetétet is létrehoztak a következő évben, a biztosítótól kapott kárpótlási összeg részére. 1960-ban azonban Richard Dunphie magára vállalta a bűneset elkövetését, az ellopott darabok mégis csupán egy kis részét képezték a Windsor-ház akkori, teljes ékszergyűjteményének. A kollekcióban éppúgy megtalálhatóak voltak a magán úton vásárolt ékszerek, mint például a windsori herceg által örökölt darabok, vagy mondjuk azok, amelyeket a wales-i herceggé való beiktatása alkalmából kapott családjától.)
1952 februárjában elhunyt a tüdőrákban szenvedő VI. György király, bátyja, a windsor-i herceg pedig hazatért Angliába a temetésre. Egy évvel később a párizsi önkormányzat felkínált a hercegi pár számára egy házat Franciaországban. Wallis és férje a Párizs külvárosában található Neully-sur-Seine nevű városrészbe költözött, a du Champ d'Entraînement 4-es szám alá. Életük hátralévő részét itt töltötték, ideális nyugdíjas házaspárként. A hercegi pár vett a közelben, Párizs Gif-sur-Yvette nevű külvárosában egy második ingatlant is, a Moulin de la Tuilerie-t,
Amint azt maga Eduárd írta a new york-i Daily News nevű lapba, 1966. december 13-án: ,, ... mind Nagy-Britannia, mind pedig egész Európa érdeke az, hogy Németország soha ne hagyjon fel azzal, hogy Kelet-Európában örökre megszüntesse a kommunista nézeteket ... "
== A hercegi pár nyugdíjas évei ==
|