„Szabédi László” változatai közötti eltérés

Egy ideig [[Arad]]on tisztviselőként dolgozott, majd Kolozsvárott lett színházi dramaturg. [[1931]] – [[1938]] között az ''[[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]]'' belső munkatársa volt. [[1939]] - –[[1940]] között letöltötte sorkatonai szolgálatának idejét, majd [[Báré]]ban lett tanító. [[1941]]-ben visszatért Kolozsvárra, ahol az egyetemi könyvtár alkalmazottjaként dolgozott. [[1942]]-ben csatlakozott az [[helikoni közösség]]hez, és az ő kezdeményezésére indult a ''[[Termés (folyóirat)|Termés]]'' c. folyóirat is. [[1943]]-ban ott volt a [[balatonszárszó]]i találkozón. 1943-ban [[Baumgarten-díj|Baumgarten-jutalmat]] kapott.

[[1945]] – [[1947]] között [[Sepsiszentgyörgy]]ön a [[Székely Nemzeti Múzeum]] igazgatója volt, közben a [[Népi Egység]] (1946. szeptembertől 1947 őszéig) és a ''[[Világosság (kolozsvári napilap)|Világosság]]'' munkatársaként dolgozott. [[1947]]-ben visszatérve, esztétikát tanított a kolozsvári [[Bolyai Tudományegyetem]]en, valamint a ''Népi Egység'' c. napilap főszerkesztője volt. [[1952]] - –[[1956]] között a magyar irodalomtörténeti tanszék vezetője volt. [[1955]]-ben [[Román Népköztársaság Állami Díja]] elismerést kapott. [[1958]]-ban megírta főművét, ''A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai'' címmel.

A Bolyai egyetem beolvasztásakor tanúsított magatartása miatt a [[Securitate]] zaklatta, ezért a beolvasztás ellen való tiltakozásként [[1959]]. [[április 18.|április 18]]-án [[Szamosfalva]] határában a vonat elé vetette magát. Néhány héttel később az ő példáját követve lett öngyilkos [[Csendes Zoltán]], a megszüntetett egyetem egykori rektorarektorhelyettese is.