„Veress Sándor (zeneszerző)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Életpályája: Tóth Aladár (zenetudós)|Tóth Aladár |
|||
10. sor:
Az 1948–1949-es [[Kommunizmus|kommunista]] fordulat után, 42 évesen elhagyta [[Magyarország]]ot, és emiatt a számára 1949-ben – Kodály Zoltán után másodikként – megítélt [[Kossuth-díj]]át sem vehette át. [[Svájc]]ban, [[Bern]]ben telepedett le. 1950-től a berni konzervatóriumban oktatott zeneszerzést és zeneelméletet, majd 1968–1977 között a berni egyetem zenetudományi tanszékén tanított. A berni konzervatóriumban a Kodály által kidolgozott zenepedagógiai módszer svájci bevezetésével is próbálkozott. A berni egyetemen ismét foglalkozott a népzene elméleti kérdéseivel. Itteni munkássága alatt Heinz Holliger, Heinz Marti, Jürg Wittenbach is a tanítványa volt. Az 1960-as években többször hívták vendégprofesszornak [[Ausztrália (ország)|Ausztráliába]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba. 1992-ben hunyt el Bernben.
Zeneszerzőként 1933-ban mutatkozott be Budapesten, és ezt követően külföldön, például IGNM-fesztiválokon (1935, 1937) is sikerrel szerepeltek művei. [[Tóth Aladár (zenetudós)|Tóth Aladár]] már 1937-ben elismeréssel írt róla: ''„Igaz művész szólal meg…, akinek magasabb ideáljai vannak, aki a muzsikától komolyan vár és követel valamit saját lelke és embertársai számára…, aki a zene hangjaival tisztázni akar és tisztázni is tud valamit… a kavargó élet káoszából”.'' Zeneszerzői munkássága népzenei ihletettségű, de már korai periódusában is törekedett az új nyugat-európai stílusáramlatok megismerésére, és tapasztalatainak felhasználására. Ezért – a [[második világháború]] előtt – több tanulmányúton is járt [[Európa|Európában]], többek között [[London]]ban, [[Berlin]]ben, [[Amszterdam]]ban, [[Róma|Rómában]]. Első alkotó periódusára a [[magyar népzene]] határozott jelenléte volt jellemző (''I. vonósnégyes'', 1931; ''Erdélyi kantáta'', 1935). Emellett alkalmazta a [[Ellenpont|kontrapunktikus]] szerkesztésmódot is (''Hegedűverseny'', 1939; ''I. szimfónia'', 1940). Magyarországi alkotó korszakának jelentős művei a ''Térszili Katicza'' című táncjáték (1943) és a ''Sancti Agustini Psalmus'', Szent Ágoston szövegére írt zsoltár (1944). Alkotásai nyomán Veress itthon már a legreményteljesebb magyar zeneszerzőnek tartották, és Bartók 1945-ben bekövetkezett halála után – mások mellett – őt is felkérték gyászzene írására. Ekkor született a ''Threnos'' című kompozíciója. Svájci munkássága alatt jelent meg műveiben először a [[Dodekafónia|tizenkét fokú szerkesztési technika]], saját stílusához, egyéni hangjához igazítva (''Vonóstrió'', 1954). Műfaji sokoldalúsága megmaradt, kamaraműveket, zenekari és versenyműveket komponált. Az 1960-as évek elejétől művészetében a magyar és európai zenei hagyományokat igyekezett összecsatolni.
Veress Sándor a Bartókot és Kodályt követő magyar zeneszerző-nemzedék széles látókörű, nemzetközileg is elismert képviselőjének számít, noha Magyarországon viszonylagosan kevéssé ismert. Emlékének ápolására [[Ujfalussy József]] vezetésével 1996-ban megalakult a Veress Sándor Társaság, amely koncertekkel, kiadványokkal igyekszik a zeneszerzőt megismertetni a hazai közvéleménnyel, és Veress Sándor-díjat alapítottak művei kiemelkedő megszólaltatói számára.
| |||