„Román–magyar irodalmi kapcsolatok” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
10. sor:
== 1918 után ==
 
Az [[első világháború]]t követő hatalmi változások nyomán mind az erdélyi magyarság, mind pedig a románság részére létfontosságúvá vált a kölcsönös ismerkedés, az irodalmi-művelődési hagyományok alaposabb feltárása. Ezek két fő úton történtek: [[műfordítás]]okműfordítások és [[Antológia (Erdély)|antológiák]] segítségével, valamint az értekező próza, előadások, tanulmányok szintjén. Közvetítő szerepet vállaltak ebben hosszabb-rövidebb ideig egyes társaságok, folyóiratok, valamint színházak, színtársulatok is.
 
A *műfordítások, prózai tolmácsolások terén ebben az időszakban semmilyen tervszerűség sem mutatható ki, a fordítások minősége is ritkán éri el a művésziség szintjét. Megszólal [[román nyelv|románul]] önálló kötetben [[Vörösmarty Mihály]] (1929) és [[Ady Endre]] (1930) költészete, [[Szabó Dezső (író)|Szabó Dezső]] (1931) és [[Jókai Mór]] (1933) egy-egy regénye, [[Mihai Eminescu]] (1934, 1939), [[Vasile Alecsandri]] (1935), [[Aron Cotruş]] (1936), [[Octavian Goga]] (1938) verses hagyatéka, illetve Vlahuţă (1924), P. Istrati (1926) és [[Liviu Rebreanu]] (1938) prózája [[magyar nyelv]]en. Körülbelül 20 román drámát is lefordítanak. [[Kádár Imre]] öt sikeres tolmácsolása a [[Pen Club]] megbízásából az Erdélyi Helikon gondozásában jelenik meg 1934-ben Budapesten a [[Román drámaírók könyvtára|Román drámaírók könyvtárát]] alkotva ([[Ion Luca Caragiale]], [[Octavian Goga]], Victor Eftimiu, Ion Minulescu, Mihail Sadoveanu darabjaival). Magyar mű igazán művészi szintű tolmácsolásának román részről csak [[Octavian Goga]] [[Madách Imre]]: ''Az ember tragédiája'' című művének fordítását (1934) tekinthetjük.
 
Az [[Antológia (ERdély)|antológiák]] kevés kivétellel egy-egy műfordító munkássága, ügyszeretete révén keletkeztek. Így [[Keresztury Sándor]] elkészítette az ''Új román költők antológiáját'' (Nagyvárad, 1922), [[Fekete Tivadar]] előbb a kortárs [[költészet]]ből (''Szerelmes kert.'' [[Arad]], 1924), azután a régebbiből (''Klasszikus kert.'' [[Kolozsvár]], 1930) tett közzé válogatást. [[Kiss Piroska]] román költészeti tolmácsolásainak az ''Átültetett virágok'' (Kolozsvár, 1925) címet adta. Az [[Erdélyi Helikon]] jelentette meg Kádár Imre fordításait a román népköltészetből ''A havas balladái'' (Kolozsvár, 1932) címmel. A [[Vajda János Társaság]] kiadásában jelent meg Budapesten [[Szemlér Ferenc]] ''Mai román költők'' ([[1940]]) c. lírai antológiája. A teljes román költészetet átfogó, valóban igényes összeállítás román minisztériumi támogatással [[Bitay Árpád]] munkájaként készült el, ''Műfordítások román költőkből'' (Kolozsvár, 1928) címmel, ez huszonnégy költő 72 versét tartalmazza 16 fordító átültetésében. Román részről szerényebb eredmények születtek. Iustin Ilieşu ''Laura'' (Nagyvárad, 1922) címmel 22 magyar költő 64 versét adta közre saját tolmácsolásában. Ioan Lupu 9 erdélyi prózaíró elbeszéléseiből állított össze antológiát (''Povestitori unguri ardeleni''. 1929), Octavian Şireagu az új erdélyi lírából válogatott (''Noua lirică ardeleană.'' Kolozsvár, 1935); az e kötetben bemutatott 25 költőből hét magyar. Octavian Şireagu 1937-ben összeállított egy 18 magyar költőt szerepeltető román antológiát is, de ez nem került sajtó alá. Hasonlóképpen az [[Erdélyi Helikon]] és az [[Erdélyi Szépmíves Céh|ESZC]] 1938-ban tervbe vett magyar nyelvű román prózai antológiája sem készült el.