Főmenü megnyitása

Módosítások

Az [[első világháború]]t követő hatalmi változások nyomán mind az erdélyi magyarság, mind pedig a románság részére létfontosságúvá vált a kölcsönös ismerkedés, az irodalmi-művelődési hagyományok alaposabb feltárása. Ezek két fő úton történtek: műfordítások és [[Antológia (Erdély)|antológiák]] segítségével, valamint az értekező próza, előadások, tanulmányok szintjén. Közvetítő szerepet vállaltak ebben hosszabb-rövidebb ideig egyes társaságok, folyóiratok, valamint színházak, színtársulatok is.
 
A műfordítások, prózai tolmácsolások terén ebben az időszakban semmilyen tervszerűség sem mutatható ki, a fordítások minősége is ritkán éri el a művésziség szintjét. Megszólal [[román nyelv|románul]] önálló kötetben [[Vörösmarty Mihály]] (1929) és [[Ady Endre]] (1930) költészete, [[Szabó Dezső (író)|Szabó Dezső]] (1931) és [[Jókai Mór]] (1933) egy-egy regénye, [[Mihai Eminescu]] (1934, 1939), [[Vasile Alecsandri]] (1935), [[Aron Cotruş]] (1936), [[Octavian Goga]] (1938) verses hagyatéka, illetve Vlahuţă (1924), P. Istrati (1926) és [[Liviu Rebreanu]] (1938) prózája [[magyar nyelv]]en. Körülbelül 20 román drámát is lefordítanak. [[Kádár Imre (író)|Kádár Imre]] öt sikeres tolmácsolása a [[Pen Club]] megbízásából az Erdélyi Helikon gondozásában jelenik meg 1934-ben Budapesten a [[Román drámaírók könyvtára|Román drámaírók könyvtárát]] alkotva ([[Ion Luca Caragiale]], [[Octavian Goga]], Victor Eftimiu, Ion Minulescu, Mihail Sadoveanu darabjaival). Magyar mű igazán művészi szintű tolmácsolásának román részről csak [[Octavian Goga]] [[Madách Imre]]: ''Az ember tragédiája'' című művének fordítását (1934) tekinthetjük.
 
Az [[Antológia (ERdélyErdély)|antológiák]] kevés kivétellel egy-egy műfordító munkássága, ügyszeretete révén keletkeztek. Így [[Keresztury Sándor]] elkészítette az ''Új román költők antológiáját'' (Nagyvárad, 1922), [[Fekete Tivadar]] előbb a kortárs [[költészet]]ből (''Szerelmes kert.'' [[Arad]], 1924), azután a régebbiből (''Klasszikus kert.'' [[Kolozsvár]], 1930) tett közzé válogatást. [[Kiss Piroska]] román költészeti tolmácsolásainak az ''Átültetett virágok'' (Kolozsvár, 1925) címet adta. Az [[Erdélyi Helikon]] jelentette meg Kádár Imre fordításait a román népköltészetből ''A havas balladái'' (Kolozsvár, 1932) címmel. A [[Vajda János Társaság]] kiadásában jelent meg Budapesten [[Szemlér Ferenc]] ''Mai román költők'' ([[1940]]) c. lírai antológiája. A teljes román költészetet átfogó, valóban igényes összeállítás román minisztériumi támogatással [[Bitay Árpád]] munkájaként készült el, ''Műfordítások román költőkből'' (Kolozsvár, 1928) címmel, ez huszonnégy költő 72 versét tartalmazza 16 fordító átültetésében. Román részről szerényebb eredmények születtek. Iustin Ilieşu ''Laura'' (Nagyvárad, 1922) címmel 22 magyar költő 64 versét adta közre saját tolmácsolásában. Ioan Lupu 9 erdélyi prózaíró elbeszéléseiből állított össze antológiát (''Povestitori unguri ardeleni''. 1929), Octavian Şireagu az új erdélyi lírából válogatott (''Noua lirică ardeleană.'' Kolozsvár, 1935); az e kötetben bemutatott 25 költőből hét magyar. Octavian Şireagu 1937-ben összeállított egy 18 magyar költőt szerepeltető román antológiát is, de ez nem került sajtó alá. Hasonlóképpen az [[Erdélyi Helikon]] és az [[Erdélyi Szépmíves Céh|ESZC]] 1938-ban tervbe vett magyar nyelvű román prózai antológiája sem készült el.
 
A kapcsolatok tudományos kutatásának kezdeményezője és két világháború közti legkiemelkedőbb egyénisége [[Bitay Árpád]] volt. Ő életcéljának tekintette felhívni a közvélemény és a szakemberek figyelmét a román-magyar történelmi-irodalmi érintkezésekre, kölcsönhatásokra. Tanulmányokat, jegyzeteket írt, előadásokat tartott, fordított. Úttörő jellegű volt 1922-ben [[Gyulafehérvár]]on megjelentetett, magyar szempontok figyelembe vételével megírt kötete, ''A román irodalomtörténet összefoglaló áttekintése'', amelyet románra is lefordított (Kolozsvár, 1924). Korszükségletet elégített ki ''Rövid román nyelvtana'' (Kolozsvár, 1923). Ezek ismeretében hívta meg őt [[Nicolae Iorga]] a Vălenii de Munte-i szabadegyetemre, ahol 15 éven át magyar irodalom- és művelődéstörténeti előadásokat tartott román nyelven. Több novella, színdarab mellett ő fordította románra [[Kristóf György]]nek a minisztérium megbízásából írt [[Jókai Mór|Jókai]]-monográfiáját (Mauriciu Jókai. Kolozsvár, 1925), magyar nyelv- és irodalomtörténetét (Istoria limbii şi literaturii maghiare. Kolozsvár, 1934), valamint az előbbi függelékeként öt Jókai-elbeszélést. Kristóf György, az irodalmi kapcsolatok másik tudós építője hosszabb-rövidebb dolgozatai közül kiemelkedik a Transilvania, Banatul, Crişana, Maramureşul 1918-1928 (1929) c. reprezentatív kiadvány számára írt, az erdélyi magyarság irodalmi életét bemutató értekezése (''Zece ani de viaţă literară a ungurimii din Ardeal''), melynek utolsó fejezetét a magyar-román irodalmi kapcsolatoknak szenteli. Ugyanő tanulmányban elemzi Octavian Goga ''Az ember tragédiája''-fordítását (Irodalomtörténet 1935/3-4) és [[Kibédi Sándor]] Mihai Eminescu-tolmácsolásait (Kolozsvár, 1935. [[Erdélyi Tudományos Füzetek|ETF]] 74). Figyelemre méltó a ''Glasul Minorităţilor'' c. folyóiratban (1926/7-8), majd a [[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbségben]] (1926/14) megjelent tervezete, melyet az [[Erdélyi Irodalmi Társaság|EIT]] megbízásából dolgozott ki, s mely szerint a Társaság kellő minisztériumi támogatás esetén lírai antológiát, a reprezentatív román írók tízkötetes magyar sorozatát, román szerzők magyar, magyar szerzők román olcsó könyvtár-típusú köteteit s kölcsönösen monográfiákat adna ki. Ezekből azonban csak a Bitay-féle 1928-as antológia valósult meg.
 
[[Kristóf György]] mint a kolozsvári egyetem magyar professzora tanítványait is a kapcsolatkutatásra ösztönözte. Így Ion Chinezu nála írt disszertációja (''Aspecte din literatura maghiară ardeleană 1919-1929.'' Kolozsvár, 1930) a kialakuló új erdélyi magyar irodalom egyik első román nyelvű áttekintése, Veégh Sándor pedig ''[[Petőfi Sándor|Petőfi]] a románoknál'' (Csíkszereda, 1934) címmel írt doktori értekezést. Román nyelven még [[Józsa János]] és Avram P. Todor tett közzé az [[1930-as évek]]ben figyelemre méltó kapcsolattörténeti dolgozatokat.
 
1931-1935 között Bukarestben jelent meg a történész [[Veress Endre]] alapvető könyvészeti munkája: ''Bibliografia română-ungară'' (=Román-magyar bibliográfia), melynek három kötete négy évszázad adatait dolgozza fel.
Az [[1940-es évek]] első felében különösen [[Tamás Lajos]] (''A román műveltség magyar gyökerei.'' Budapest, 1941) és [[Gáldi László]] tanulmányai vágnak a témakörbe. Gáldi a ''Magyar-román szellemi kapcsolatokról'' (Budapest, 1942) jelentet meg dolgozatot, majd Kolozsvár szerepét vizsgálja a magyar-román művelődési kapcsolatokban (Hitel, 1942/9); kiadja [[Samuil Micu-Klein]] 1801-es ''Dictionarium Valachico-Latinum'' c. kéziratos szótárát ([[1944]]); végül a [[Deér József]]fel együtt szerkesztett ''Magyarok és románok'' (Budapest, 1943-44) c. szintézis második kötetében [[Ioan Barac]]tól kezdve [[Octavian Goga|Octavian Gogáig]] terjedően veszi számba az érintkezéseket és kölcsönhatásokat.
 
Az 1920-as években induló erdélyi magyar és román folyóiratok többsége figyelemmel követi és támogatja az irodalmi kapcsolatok kialakulását, az együttélés pozitív megnyilvánulásait. A kolozsvári [[Napkelet (romániai magyar folyóirat)|Napkelet]] és a ''Gândirea'' (1921-22) ilyen irányú cikkei után különösen a nagyváradi[[nagyvárad]]i ''Cele trei Crişuri'' (1920-44) kezdeményezései jelentősek. A főszerkesztő, George Bacaloglu vezetésével működő Hármas-Körös Művelődési Egyesület egyik fő célkitűzése volt a kapcsolatok ápolása. A folyóirat 1922-ben körkérdést intézett számos értelmiségihez arról, hogy lehetséges-e az őszinte közeledés románok és magyarok között. Elsőként [[Benedek Elek]], majd még hat magyar író és politikus válaszát közlik. E folyóirat támogatásával indult Bacaloglu igazgatása alatt a George A. Petre, Keresztury Sándor, valamint Salamon László szerkesztette kétnyelvű *[[Auróra (folyóirat, 1922–1923)|Aurora]] (1922-23) c. folyóirat, amely a klasszikus értékek kölcsönös megismertetését, fordítások közlését tűzte ki céljául. Még egy Aurora nevű román-magyar írói egyesület létesítését is tervezték, melynek elnökéül Benedek Eleket kérték fel.
 
Kolozsvárt 1923-ban Culisele – A kulissza címmel indult Leonard Paukerow és Kádár Imre szerkesztésében rövid életű kétnyelvű színházi lap. Miután a Dacoromaniában (1921-48) a kolozsvári román egyetem körül csoportosuló tudósok számos magyar vonatkozású dolgozatot közöltek, épp az egyetem első rektorának, Sextil Puşcariunak a kezdeményezésére, a kölcsönös megismerés, a szellemi kapcsolatok kialakulásának elősegítésére 1924-ben megindult a négynyelvű (román-magyar-német-francia) *Cultura c. folyóirat, amelynek magyar anyagát nagy körültekintéssel Kristóf György szerkesztette. A román-magyar együttélés társadalmi-szociálpolitikai vonatkozásait az 1924-ben megindult Societatea de Mâine és Aradi Viktor lapja, *A Jövő Társadalma (1925-30) tükrözte. 1926-ban Temesvárt létesült egy román-magyar-német nyelvű *Banatul c. folyóirat, mely a bánsági együttélést akarta bemutatni.
146 763

szerkesztés