„Sébastien Érard” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Niza (vitalap | szerkesztései) a →Külső kapcsolatok: Hárfák kategória beírása |
Niza (vitalap | szerkesztései) →Emlékezete: MTA hangszer leírása |
||
16. sor:
== Emlékezete ==
Jean-Baptiste fia, Pierre Érard (1796-1855) 1814-ben állt munkába a londoni üzletben. Érard halála után ő vette át a cég irányítását, és nagybátyjához hasonlóan sikeres üzletemberré vált. Alapelve volt, hogy a hangszereit tehetős, előkelő emberek vegyék, akik jó árat fizetnek. A cég a [[19. század]] végére a legnevesebb hangszerkészítő műhelyek közé emelkedett. Különféle egyesülések, felvásárlások és névváltozások miatt a cég a [[20. század]] elején vesztett a jelentőségéből, ám még ma is számos régi Érard-márkájú hárfa és zongora van forgalomban használt hangszerként.
Az [[MTA Zenetörténeti Múzeum|MTA Zenetörténeti Múzeumban]] őriznek egy 176 cm magas, 46 húros, hét pedállal felszerelt, [[gótikus]] stílusú restaurált hárfát. A rajta található mesterjegy (''„Sebastien and Pierre Erard’s Patent No. 5962 / 18, Great Marlborough Street London”'') alapján feltételezik, hogy az 1850-es évek második felében készülhetett. A Múzeum [[Komor Ágnes|Komor Ágnestől]], az [[Operaház]] [[Hárfás|hárfásától]] vásárolta 1981-ben, aki a [[Reményi Sándor (operaénekes)|Reményi-féle]] Király utcai hangszerkereskedésben vásárolta az 1950-es években. Ezt megelőzően [[Reményi Zsuzsanna]] hárfaművész lehetett a birtokosa, korábbi tulajdonosokról nincs adat.
1864-ben utcát neveztek el róla Párizs 12. kerületében.
| |||