„Romániai magyar összehasonlító irodalomtudomány” változatai közötti eltérés

A Marosvásárhelyen tanító [[Oláh Tibor (irodalomtörténész)|Oláh Tibor]] 1975-ben az Utunk +1 oldala világirodalmi sorozatában közöl olasz-francia reneszánsz tematikájú esszéket. Közülük egyesek kifejezetten összehasonlító jellegűek. Ezek A reneszánsz tájain (1989) c. gyűjteményes kötetben is megjelentek. A bukaresti egyetem előadótanára, Kovács Albert a magyar sajtóban aránylag ritkán közölt dolgozatai többnyire oroszul, románul, franciául jelentek meg. Poetica lui Dostoievski (Dosztojevszkij poétikája. 1987) c. kötetében, valamint reprezentatív dolgozatai magyar gyűjteményében (Műfajok, műformák, motívumok. 1989) műfajelméleti, motívumtörténeti, poétikai összehasonlító elemzések mellett Adyt és Jeszenyint párhuzamba állító tanulmánya is megtalálható. A világirodalomban igen jártas Szász János főleg A színhely és a tettes (1985) c. Kafka-tanulmányában alkalmazza az összehasonlító vizsgálatot, keresi a párhuzamokat. Abafáy Gusztáv Shakespeare-nek a Bolyai-drámákra gyakorolt hatásáról ír a Korunkban (1964/7). Tóth István a Janus-kultusz és a neoplatonista eszmék kolozsvári meghonosodását kutatja (Utunk 1972/ 14), majd a humanista latin költők verseit magyarul tolmácsoló Múzsák fellegvára (1977) és Phoebus forrásai (Nv. 1996) c. kötetek kísérő tanulmányaiban tesz számos komparatista megállapítást.

 

 

A román-magyar komparatisztikát számos alkalmi szerzőn kívül a legtudatosabban Dávid Gyula, Engel (Köllő) Károly és Mózes Huba művelte. Dávid kapcsolattörténeti és az összehasonlító irodalomtudomány elméleti kérdéseit érintő írásai mellett feldolgozta Ady, Arany, Madách és főműve, Móricz, Petőfi román, Coşbuc, Eminescu, Rebreanu magyar recepciójának a vonatkozásait. Legfontosabb tanulmányait a ''Találkozások'' (Kolozsvár, 1976) c. kötetében tette közzé. Az újabb keletű ''Három erdélyi elbeszélő emberképe'' c. dolgozatában ([[Korunk Évkönyv]], 1983-84) összehasonlító irodalom-antropológiai módszerrel elemezte [[Tamási Áron]], [[Pavel Dan]] és [[Erwin Wittstock]] novelláit. Ő rendezte sajtó alá és látta el bevezetővel Avram P. Todornak a román-magyar irodalmi kapcsolatokra vonatkozó, több komparatista írást is tartalmazó román nyelvű kötetét ''Confluenţe literare româno-maghiare'' (=Román-magyar irodalmi kölcsönhatások, 1983) címmel. Engel (Köllő) Károly munkásságában a nagyobb összefüggések feltárása mellett a mikrofilológiai kapcsolatok kimutatása is szerepet kap. [[Benedek Elek]], [[Mikszáth Kálmán]], [[Móricz Zsigmond]] munkáinak és recepciójának román, [[Mihai Eminescu]] és [[Ion Luca Caragiale]] méltatásainak magyar vonatkozásait vizsgálja. Összeveti [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonai]] ''Békaegérharcát'' annak román fordításával, kimutatja [[Ioan Budai-Deleanu]] ''Ţiganiada'' (=Cigányiász) és [[Arany János]] ''A nagyidai cigányok'' című eposzának párhuzamosságait, összegyűjti [[Jósika Miklós]] életművének román vonatkozásait. Reprezentatív dolgozatait [[magyar nyelv|magyarul]] a ''Két irodalom mezsgyéjén'' (1984), románul a ''Confluenţe literare'' (=Irodalmi kölcsönhatások, 1993) című köteteiben adja közre. [[Mózes Huba]] [[József Attila]] román (1972), Emil Isac és Mihai Eminescu magyar (1986, 1989) irodalmi kapcsolatait bemutató köteteket állított össze. Mihai Eminescu ''Glosszájának magyar fordításairól'' írt dolgozatát felvette a ''Forrása rég fakadt...'' (1985) c. gyűjteményes kötetébe is. Itt egy tanulmányban a [[Kalevala]] három magyar fordítását elemzi. A román-magyar összehasonlító stilisztika terén Szabó Zoltán jelentkezett két dolgozattal: a [[szecesszió]] stiláris sajátosságait vizsgálta párhuzamosan [[Hortenzia Papadat-Bengescu]] és [[Kaffka Margit]] ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], 1988/2), illetve [[Alexandru Macedonski]] és [[Kosztolányi Dezső]] (uo. 1989/2) prózájában.

 

 

== Források ==