„My Fair Lady” változatai közötti eltérés

[[London]], valamikor a [[XX. század]] legelején. Eliza Doolittle egy szegény, elhanyagolt, rossz modorú és rémes kiejtéssel beszélő virágáruslány, az egyik színház bejárata előtt árulja virágait. Egy este, az előadás után távozó nézők egyike Henry Higgins, a születésileg az angol felső tízezerbe tartozó, de a saját munkájából élő, a konvenciókat csak igen kevéssé tisztelő, nyers modorú nyelvészprofesszor. Meglepő módon, konflis keresése helyett a színházból kijövő úri közönség, valamint a bejárat környékén ácsorgó alsóbb néposztályok beszélgetését figyelve folyamatosan jegyzetelni kezd. Csak akkor hiszik el, hogy nyelvészprofesszor és nem rendőrspicli, amikor pusztán a kiejtése alapján mindenkiről megmondja, hol született és hol él, londoniaknál a városnegyedet, sőt, akár az utcát is meg tudja nevezni.

 

 

Higgins igen rossz és cinikus természete miatt kisebb vitába bonyolódnak születés és neveltetés témában, ezután Higgins fogadásból vállalkozik rá, hogy az elképesztően csúnya ''cockney'' kiejtéssel beszélő, alsóbb néposztályokhoz tartozó, műveletlen Elizából hat hónap alatt tökéletes angolsággal beszélő hölgyet farag, aki kiejtése alapján bármilyen úri társaságban megállja a helyét. Pickering lehetetlennek tartja a vállalkozást, de ennek ellenére magára vállalja az ezzel járó összes kiadást. A professzor házának szigorú házvezetőnője figyelmezteti Higginst, nem szedhet csak úgy fel egy lányt az utcáról, egyébként is mi lesz, ha vége a fogadásnak. Higgins kissé cinikus válasza, ahogy ma felszedem a szemétdombról, úgy majd vissza is teszem oda.